Bátorságból szerelem (Valkusz Milán ff.)

A Váratlan bejelentés😧

Reggel haza kellett szaladnom mert hívott a futár hogy megérkeztek a Shein rendeléseim. Teljesen kiment a fejemből. Miután hazaértem gyorsan átvettem a már kifizetett csomagokat és  indultunk is vissza Milánnal a lakásába, mert hogy az ágyból rángattam ki hogy el kénne vinni engem haza.

- Mi jókat rendeltél?- kérdezte álmos hangon. Még nem teljesen ébredt fel, a haja is össze-vissza állt neki, de nagyon jól nézett ki így is.

- Telefontokokat, egy szexibb pizsamát, ékszereket, ruhákat, magassarkúkat.

- Azta! A pizsamát alig várom hogy lássam!-vigyorgott kajánul.

Haza értünk és Peti fogadott minket a konyha asztalnál ahol épp egy szendvicset majszolt.
- Hát ti hol jártatok?

-Reggel a futár keltett hogy megjöttek a rendeléseim szóval gyorsan elugrottunk értük. Szerencsére hamar odaértünk.- válaszoltam.

-Jaa értem. - bólogatott.
Én elmegyek lakásnézőbe! -Jelentette ki Peti a semmiből mire egyszerre dermedtünk le Milánnal.

-Hogy miii? Tesó! Itt hagysz?-Nézett rá meglepődve.. aztán egy ,,hálistennek"megjegyzéssel nevetni kezdett és a plafon felé mutatott két kezét összetéve.
Mire Mariccsal is elnevettük magunkat.

-Jó most viccen kívül-ültünk le mindhárman a kanapéra.
El szeretnél költözni?-kérdezte Milán komolyabb hangon, mintha kicsit elszomorodott volna. Megértem, én is szomorú lettem:(

- Uuhmm igen, már egy ideje gyűjtök egy saját albérletre és  nézegetem is őket folyamat a neten.
Most kinéztem magamnak egy olyat ami viszonylag közel van, olcsó és el lehet benne férni.
Zavar ez téged?

- Nem, nem zavar, örülök hogy találtál egyet! Egyedül mész oda?-kérdezte Milo

-Igen, egyenlőre egyedül leszek...aztán majd alakulnak a dolgok tudod..

-Mikorra várható hogy elmész?

- Hát szeptember 1.-én adja át a tulajdonos.
  Szóval ezt a nyarat még itt töltöm aztán átcuccolok oda.

Tehát Peti elment lakásnézőbe én pedig divatbemutatót tartottam Milánnak a kérésére.

- Mit szólsz hogy Peti elmegy?-kérdeztem miközben bontottam ki a csomagjaimat.

-Hát...Jól elvoltunk együtt és hiányozni fog a sok hülyülés, de ez az élet rendje azthiszem.
Na CAT WALK-oljál nekem egyet kisasszony, hadd nézzelek!

- Igenis főnök!
Bemutattam neki azt a pár ruhát amit rendeltem+az ékszerek és a magassarkúkat.
Tényleg úgy sétáltam ki a szobából hozzá a nappaliba mint egy model miközben ő a kanapén ülve vágyakozva meredt rám.
-Most pedig jöjjön a szexisebb pizsama!-kacsintottam rá.

-Tyűűhaaa! Ez tényleg szexi!-állt el a lélegzete mikor kiléptem hozzá.
Barna szemeivel hosszan végigmért miközben nyelvével körzött egyet a felső ajkán.
-Le is vehetem rólad?-kérdezte egy félmosolyal az arcán.
-Dehát csak most vettem fel!-forgattam a szemem.
Majd a kanapéról felállva sétálni kezdett felém majd kezemet megfogva a hálóba vezetett...
A szoba közepén heves csokolózásba kezdtünk.
-Gyönyörű voltál az összes ruhában.-Mondta a szemembe nézve, miközben a fülem mögé tűrte szőke hajtincseimet.
-Mire én csak mosolyogva megöleltem.
Úgy szeretem ezt az embert!

Enyhe 18+
A tükörbe nézegettem magam a pizsiben mikor hátulról két kezet éreztem meg a combomon felkúszva a popsimig, közben a nyakamtól lefele nyengéden puszilgatott.
Milo szembe fordított magával a derekamnál fogva, majd a falnak döntött és a felsőm levétele után nyaldosni kezdte a mellbimbómat, mire halk nyögések hagyták el a számat. Belenyúlt a gatyámba hogy ott végezze ujjaival a dolgát és közben csak csókolóztunk, szívtuk egymás nyakát.
Körmeimmel belemarkoltam széles vállába
-Te vadállat!-horkant fel egyet, mire nevetni kezdtünk.
Én is elvégeztem vele a dolgom... majd az ágyra dobott és ott folytattuk a szerelmeskedést...!😉

....

Miután végeztünk Milán megszólalt hogy ő éhes és hogy nem eszünk-e valamit.
-De ehetünk, én is az vagyok. Egyeztem bele.
Te szoktál főzögetni nem?-kérdeztem kíváncsian.
-Igen szoktam, elég jókat!-Kacsintott.
-Akkor? Megmutatod mit tudsz? Főzünk valamit?-kérdeztem izgatottan.
-Persze! Főzzünk valamit! De, desszertet is csinálunk mellé, akkor pedig te mutatod meg mit tudsz!-Vàgott vissza.
-Jó legyen!-kiáltottam fel.

Eldöntöttük miket alkossunk! A választás tenger gyümölcsei tésztára és brownie-ra esett, így elmentünk megvenni a hozzávalókat.
Megbeszéltük hogy két külön boltba megyünk hogy ne együtt lássanak minket.
(Ilyen ez a híres élet).
és ő a tésztához,  én pedig  a sütihez veszek alapanyagot.
Szerencsére nem voltak sokan boltban és a kocsiban sem láttak minket együtt remélhetőleg.

Bár most úgy beszélek mintha szégyellném őt.. erről szó sincs..még én is alig hiszem el hogy a barátom, olyan gyorsan történt ez az egész, egyáltalán valódiak az érzelmei?
Mikor vállaljuk  fel a kapcsolatunkat?
Mit fognak szólni majd hozzá?
Nem indult ez az egész túl jól...

-Valami gond van Anna? -Kérdezte nekem pedig a szívem egyre hevesebben vert ahogy kimondta a nevem.
-Öhmm..nincs semmi csak elbambultam.-
Erőltettem mosolyt az arcomra.
-Biztos? Nekem elmondhatod!-Mosolygott.
- Okés,rendben.-Zártam le ennyivel.

Hazaértünk, leparkoltunk éés kezdődhettek a nagy munkálatok:)
-Na gyere nyomjunk zenét!-Hozzta Milán a JBL-t a konyhába.
-AAA úgy imádok a konyhában munka közben zenét hallgatni és táncolni!-Mondtam boldogan, mire Milo is velem örült.

Nekikezdtünk először a tésztának, beosztottuk ki mit csinál.
Mikor azzal megvoltunk jöhetett a brownie ahol részben én voltam a főnök;)
A csokis krémet egymásnak adtuk a szájába
-Uuhh ez Isteni! Kiáltott fel Milán.

Nagyon jól telt ez a sütős-főzös délután!
Beszélgettünk, nevettünk, táncoltunk, hülyéskedtünk, csókolóztunk, el pakoltunk magunk után, közben hazaért Peti is aki ott állt az ajtóban pár másodpercig míg felfogja mit művelünk a konyhában. Oopsi

-Mi folyik itt gyerekek?-Kérdezi nevetve.
-Hát mi..főztünk,sütöttünk, elvoltunk.-válaszoltam,közben Milán már terített is 3 főre.
-Reméljük éhes vagy teso mert neked is jut.-Tette hozzá Milo.

Leültünk egy  est ebédre, mindegyikünknek mertem tésztát, és jóízűen elfogyasztottuk.
-Hát ez kurva jó!-Szólalt meg először Peti.
-Anna úgy látszik nagyon eltaláltuk, nekem is nagyon ízlik!-Jelentette ki a pasim,
- Finom lett, imádom a tésztákat!-Mire egyszerre vágták rá hogy ,,én is"!

-Naa jöhet a desszert?-Tálaltam fel azt is.
-Anna cukrászdában dolgozik és azt a szakmát tanulja, tudtad Peti?
-Naa tényleg? Nem tudtam, na akkor el sem költözök innen!-nevetett Marics.
Miközben ettük a brownie-t meséltem a szakmáról és a munkahelyemről/suliról.
Aztán ők is elkezdtek nosztalgiázni és meséltek az iskolájukról.Jókat nevettünk.
A süti is isteni volt!

1 órával később elbúcsúztam tőlük mert másnap munka volt nekem.
-Hazaviszlek!-Indult meg Milán.
Elköszöntem Petitől, megköszönte a vacsorát és már mentem is le Miloval a kocsihoz.

-Jól éreztem magam veled Anna!-Jelentette ki mélyen a szemembe nézve, én pedig majdnem elájultam.
-Én is jól éreztem magam veled Milán!-viszonoztam én is boldogsággal eltöltve, ezután magához húzva lassan megcsókolt.
-Jóéjt, beszéljünk még holnap,szólj ha szeretnél koncertre jönni.
-Rendben szólok! Neked is jóéjt,köszi hogy hazahoztál.
Egy arcra puszival köszöntem el tőle és szerelem ittasan szökdeltem be a lakásba.
Elvégeztem mosolyogva esti rutinom, közben írt hogy hazaért, és rá gondolva bújtam be az ágyamba remélve hogy ennek soha nem lesz vége!
Annyira szeretem őt!