Bátorságból szerelem (Valkusz Milán ff.)

Közös program

....

Miután végeztünk Milán megszólalt hogy ő éhes és hogy nem eszünk-e valamit.
-De ehetünk, én is az vagyok. Egyeztem bele.
Te szoktál főzögetni nem?-kérdeztem kíváncsian.
-Igen szoktam, elég jókat!-Kacsintott.
-Akkor? Megmutatod mit tudsz? Főzünk valamit?-kérdeztem izgatottan.
-Persze! Főzzünk valamit! De, desszertet is csinálunk mellé, akkor pedig te mutatod meg mit tudsz!-Vàgott vissza.
-Jó legyen!-kiáltottam fel.

Eldöntöttük miket alkossunk! A választás tenger gyümölcsei tésztára és brownie-ra esett, így elmentünk megvenni a hozzávalókat.
Megbeszéltük hogy két külön boltba megyünk hogy ne együtt lássanak minket.
(Ilyen ez a híres élet).
és ő a tésztához, én pedig a sütihez veszek alapanyagot.
Szerencsére nem voltak sokan boltban és a kocsiban sem láttak minket együtt remélhetőleg.

Bár most úgy beszélek mintha szégyellném őt.. erről szó sincs..még én is alig hiszem el hogy a barátom, olyan gyorsan történt ez az egész, egyáltalán valódiak az érzelmei?
Mikor vállaljuk fel a kapcsolatunkat?
Mit fognak szólni majd hozzá?
Nem indult ez az egész túl jól...

-Valami gond van Anna? -Kérdezte nekem pedig a szívem egyre hevesebben vert ahogy kimondta a nevem.
-Öhmm..nincs semmi csak elbambultam.-
Erőltettem mosolyt az arcomra.
-Biztos? Nekem elmondhatod!-Mosolygott.
- Okés,rendben.-Zártam le ennyivel.

Hazaértünk, leparkoltunk éés kezdődhettek a nagy munkálatok:)
-Na gyere nyomjunk zenét!-Hozzta Milán a JBL-t a konyhába.
-AAA úgy imádok a konyhában munka közben zenét hallgatni és táncolni!-Mondtam boldogan, mire Milo is velem örült.

Nekikezdtünk először a tésztának, beosztottuk ki mit csinál.
Mikor azzal megvoltunk jöhetett a brownie ahol részben én voltam a főnök;)
A csokis krémet egymásnak adtuk a szájába
-Uuhh ez Isteni! Kiáltott fel Milán.

Nagyon jól telt ez a sütős-főzös délután!
Beszélgettünk, nevettünk, táncoltunk, hülyéskedtünk, csókolóztunk, el pakoltunk magunk után, közben hazaért Peti is aki ott állt az ajtóban pár másodpercig míg felfogja mit művelünk a konyhában. Oopsi

-Mi folyik itt gyerekek?-Kérdezi nevetve.
-Hát mi..főztünk,sütöttünk, elvoltunk.-válaszoltam,közben Milán már terített is 3 főre.
-Reméljük éhes vagy teso mert neked is jut.-Tette hozzá Milo.

Leültünk egy est ebédre, mindegyikünknek mertem tésztát, és jóízűen elfogyasztottuk.
-Hát ez kurva jó!-Szólalt meg először Peti.
-Anna úgy látszik nagyon eltaláltuk, nekem is nagyon ízlik!-Jelentette ki a pasim,
- Finom lett, imádom a tésztákat!-Mire egyszerre vágták rá hogy ,,én is"!

-Naa jöhet a desszert?-Tálaltam fel azt is.
-Anna cukrászdában dolgozik és azt a szakmát tanulja, tudtad Peti?
-Naa tényleg? Nem tudtam, na akkor el sem költözök innen!-nevetett Marics.
Miközben ettük a brownie-t meséltem a szakmáról és a munkahelyemről/suliról.
Aztán ők is elkezdtek nosztalgiázni és meséltek az iskolájukról.Jókat nevettünk.
A süti is isteni volt!

1 órával később elbúcsúztam tőlük mert másnap munka volt nekem.
-Hazaviszlek!-Indult meg Milán.
Elköszöntem Petitől, megköszönte a vacsorát és már mentem is le Miloval a kocsihoz.

-Jól éreztem magam veled Anna!-Jelentette ki mélyen a szemembe nézve, én pedig majdnem elájultam.
-Én is jól éreztem magam veled Milán!-viszonoztam én is boldogsággal eltöltve, ezután magához húzva lassan megcsókolt.
-Jóéjt, beszéljünk még holnap,szólj ha szeretnél koncertre jönni.
-Rendben szólok! Neked is jóéjt,köszi hogy hazahoztál.
Egy arcra puszival köszöntem el tőle és szerelem ittasan szökdeltem be a lakásba.
Elvégeztem mosolyogva esti rutinom, közben írt hogy hazaért, és rá gondolva bújtam be az ágyamba remélve hogy ennek soha nem lesz vége!
Annyira szeretem őt!

Sziasztok! Tudom mostanában elhanyagoltam az írást de igyekszem hiszen látom hogy elég felkapott lett a sztori szóval egy kis motiváció! Köszönöm!
Ezt a részt az előző részhez is folytattam hiszen egy napon történnek, meg gondoltam kirakom külön is! Remélem tetszik!😊⭐️