The pain make you stronger

2. fejezet Mi is a szabadság valójában?

Réka

Hát ez a nap is eljött. A kirándulás napja. Jó, oké nem tudom mire számítottam, hisz csak egy éjszakát kellett várnom. Viszont sok mindenen gondolkoztam tegnapeste. Nem csak Bencén, hanem egyéb máson is elmélkedtem. Azon, hogy nem szeretném elszúrni az első és kilátásaim szerint egyetlen osztályomat.

Anyáék ragaszkodtak hozzá, hogy külön autóval menjek le Gárdonyba. Én erről viszont hallani se akartam! Az egész osztály vonattal megy, ami 8.15kor indul a Déli pályaudvarról. Néhány alkalommal ültem csak vonaton, főleg nagyiékkal, mivel szerintük fontos, hogy minél több tapasztalatom legyen az életről. Ők javasolták, hogy járjak egy kicsit iskolába is, amiért nagyon hálás vagyok nekik. A szüleim legszívesebben egy aranybuborékban tartanának. Lehet, hogy Ellinek bejött ez az élet, de én egészen más vagyok. Végül Dalma tanárnő segítségével sikerült meggyőznöm a szüleimet, hadd menjek vonattal, hisz ez sokat segítene a beilleszkedésemben. Viszont azt már nem engedték, hogy haza fele is vonattal jöjjek, mondván: Az túl sok lenne egyszerre. Örültem a kis eredménynek is, így nem húztam tovább a dolgot, de azért némileg csalódott voltam.

Anyám ennek se örült volna, hisz mindig azt tanította:

„-Sose érd be kevesebbel, ha többet érdemelsz!"

Ez volt az ő hatalmas életfelfogása, miszerint ő többet érdemel bárkinél. Ez a szemlélet sajnos Ellien is megmutatkozott. Én viszont apámra ütöttem, aki úgy vélte a szerénysége miatt tarthat itt. Gondolhatjátok, ha ilyen ellentétes a felfogásuk miken mehettem keresztül.

Apám diplomata alkat és nagy hangsúlyt fektet a felek egyenlőségére. Anyám ezzel szemben hisztérikus személyiség és mindent a saját, nyivákoló hangján próbál meg elérni, úgy, hogy NEKI legyen a legjobb. Ezek alapján egy kicsit visszahúzódóbb lettem, viszont nem válhattam annyira életképtelenné, mint drága nővérem, aki mindenben hallgat anyára, mint egy birka. Apa mindig azt mondta: „-Sokan próbálnak majd dönteni fölötted, de neked kell kimondanod a végső szót!"

Ez egy elég fontos mondat, hisz a szüleim bármennyire is ellentétesek, mindenben támogatják egymást, meg engem, még ha elég sajátos módon is.

Felmerülhet a kérdés, miért házasok még ilyen ellentétekkel is? A válasz viszont szinte gúnyosan egyszerű:

Így kényelmesebb mind kettőnek! A válás hatalmas macera, időt és energiát igényel, amihez egyiknek se lenne türelme. Ráadásul apa sokat utazik. A világ másik feléről én is kibírnám a hisztérikus feleségem. De ez is azt bizonyítja, hogy az ellentétek vonzzák egymást. (Én + Bence)

Reggel hétkor keltem, viszonylag energikusan, pedig alig aludtam. Rengeteget forgolódtam, a táboron és azon gondolkoztam mi lesz? Úgy értem a többiek biztos többet akarnak majd megtudni rólam, én pedig sose voltam jó ebben. Mármint mindig próbáltam lazának tűnni, több kevesebb sikerrel.

Ébredés után kicsit fetrengtem, majd, mint egy atombomba pattantam ki az ágyból. A szobámból nyíló fürdőszoba felé vettem az irányt. A tükörben saját, kócos másom pislogott vissza. Fogmosás közben végig azon törtem a fejem, milyen lesz ott lenni, egy egész osztállyal, új dolgokat kipróbálni. A hajamat lesimított lófarokba fogtam, majd kihúztam a szemem. Se kedvem, se más nem vitt a túlzottabb smink felé.

Ahogy észrevehettétek NAGYON oda figyelek a külsőmre. Ez a legfontosabb számomra, és semmi pénzért nem hanyagolnám el magam.

A ruháimat mindig előző este készítem ki, így nyugodtan át tudom gondolni a tökéletes összeállítást. (Fehér, puffos ujjú top és farmer short) Reggelizni se maradt időm, de nem gáz, mivel reggelente alig bírok enni és max édeset.