Valótlan valóság // Chris Sturniolo ff.//

Hatodik rész

Fél egy van és én azon gondolkozom, hogy mit írjak vissza Chri-nek arra az üzenetére, hogy átjöjjön-e. A helyes válasz az lenn, hogy nem. Egyértelműen. Szóval ezt fogom írni neki.
Vagy mégse ezt írjam neki? Vagy mégis jobb ötlet lenne az, hogy átjön? Akkor talán nem is félnék.
Nem! - Hangzott fel magamban a vészhang. Nem adom magam oda könnyen, holnap úgyis korán megyek dolgozni, korán kell kellnem. Megleszek egyedül, nem kell nekem ehhez Chris. Amúgy sem ismer és én sem ismerem őt. Csak a vágy hangos, a valóság nem.
,,Nem kell, köszi." - Gépeltem be a választ miután valóban meggyőzödtem, hogy ez a jó döntés. A testem szeretné csak, hogy itt legyen, az agyam tudja azt, hogy ez nem lenne jó lépés.
Letettem a telefonomat ismét a párna mellé, az éjjeli szekrényemen lévő gyertyát meggyújtottam és hagytam, hogy a sötét szobámban megjelenjen egy kis fény is. A kinti vihar mellett már hallottam, hogy a gyertyának a kanóca is ropog, így minden félelmem elillant és hamar álomba zuhantam.

Reggel fél nyolckor pontban megszólalt a telefonom ébresztője, majd az álmot kidörzsőlve a szememből a mosdó felé vettem a lépteimet. Szokásosan a zuhany alá álltam, majd az arcápolási rutinomat követve egy kis sminkkel színesítettem magam.
Reggelim mellé készítettem egy kávét, majd a teraszra kiültem, hogy ott fogyasszam el a reggelimet, miközben konstatáltam, hogy a mai nap is borús idő van, csak úgy, mint az éjszaka. Az étkezés mellé elővettem a telefonomat, felnéztem néhány közösségi médiára, de nem volt semmi érdekes, kivéve Chris-nek az üzenetét. Tegnap éjjel még írt nekem, azonban én akkor már az igazak álmát aludtam. Lefotóztam neki a reggelimet illetve a napocskás poharamat amiben a reggeli élesztő kávém várt rám és azzal a szöveggel, hogy ,,Jó reggelt, sapi!", elküldtem neki, majd válaszoltam a korábbi üzenetére, amiben azt fogalmazta meg, hogy örül annak, hogy nem kell hozzám átjönnie, mivel csak biciklivel tudva, ugyanis nincsen jogosítványa.
Miután elfogyasztottam a kávémat is, visszamentem a lakásba és elkezdtem összepakolni a munkára. Boldogan indultam el, ugyanis végre péntek volt, ami azt jelentette, hogy korán vége a műszakomnak. Már kora délután itthon leszek, és végre lesz időm megrendelni azokat a konyhai kellékeket amiket már régóta szeretnék.
A munkába beérve leraktam minden cuccomat a szertárba és a vendégtérbe kezdtem el átrendezni a könyveket, miközben Adam-mel, a tegnap esti programját tárgyaltuk.
- Layla, van egy jó és egy rossz hírem. Egy megbeszélésre kellett elmennem ugye tegnap! - pillantott rám és iszonyatosan idegessé tett a nézésével.- Jaj ne aggódj, akkora baj nincsen! - Nevette el magát.
- Hát akkor mondjad légyszíves és ne tetőzd a hangulatot ennél jobban!
- Kaptam egy jobb munkaajánlatot. Azonban neked is velem kellene jönnöd ehhez. - Mosolyra húzta az ajkait. - Azonban ehhez Európába kellene utazni. Viszont! - Jött a viszont.- Tudom, hogy erre így nem mondanál igent.
- Jól ismersz.
- A munkát, ha gondolod folytathatod itt, ebben a könyvesboltban. Vezető pozícióban, viszont nélkülem.
- Tessék? - Kerekedett ki a szemem. - Mi az, hogy nélküled?
- Hivatalosan ugyanúgy az én nevemen lenne az üzlet, azonban egyedül te lennél vezető pozícióban, de ehhez viszont muszáj egy másik személyt is felvennem. Melléd. Tudod, hogy ne egyedül kelljen mindent csinálnod.
- Tehát. Te elmész innen Európába, rám bízod a boltot és felveszel mellém valakit? - Foglaltam össze a hallottakat, amiket nehezemre esett felfogni.
- Így van. Így benne lennél ebben? Tudom, hogy minden erőddel azon vagy, hogy dolgozz, magadat tartsd el. Ezért nem akarlak megfosztani sem a munkától, de ezt egyedül nem csinalhatod, mert nem bírnád. Igazából a könyvelést csinálom továbbra is, szóval egy kisegítőt kellene felvennem. Azonban még nem kezdtem el jelölteket keresni, mert meg akartam várni a válaszodat. - Ismertette velem a tervét.
- Rendben. Így benne vagyok!

Délután munka után álmosan vetődtem be az ágyamba, ugyanis az egész munkaidőm azzal telt, hogy Adammel egyeztessek, ugyanis alig hónap múlva el is költözik a családjával Franciaországba.
,, Jó reggelt Layla. Sikeresen fent maradtam éjjel és faltam a könyvet. Muszáj erről még beszélnünk... Annyi kérdésem van." - Alig fél órája érkezett az üzenet Chris-től, tehát délután kettőkor kelt fel az álmaiból.
,,Minden kérdésedet hallgatom!"
,,Mi lenne ha valóban hallgatnád, és nem csak olvasnád őket?"
Ez most az amire gondolok?
Eldobtam magamtól a telefonomat és amilyen gyorsan csak tudtam a tükör elé léptem, hogy megnézzem azt, hogy milyen állapotban vagyok. Hát, jó szarul festek be kellett vallanom magamnak, még ha fájt is. Gyorsan beálltam a zuhany alá, hogy lemossam magamról az aznapi izzadság cseppeket, megmostam a hajam és minden mindegy alapon kezembe vettem a bortvámat is.
Alig fél óra múlva válaszoltam Chris-nek.
,,Találkozni akarsz?"
Pár másodperc alatt jött is a válasz.
,,Einstein vagy."
Huh, jó, akkor gyorsan össze kell magamat kapnom fejben, és csak arra kell koncentrálnom, hogy nem engedhetek magamhoz úgy közel.
Csak én es Chris. Csak mi ketten és a Layla című könyv. Csak erről fogunk beszélni, ugye?