Valótlan valóság // Chris Sturniolo ff.//

Nyolcadik rész

Nem tudtam mit válaszoljak rá. Nem akartam elárulni azt, hogy igen, érdeklődöm iránta és igen, tetszik nekem. Több millió lánynak tetszik Chris, miért én lennék az az egy, akit komolyan vesz és elhiszi azt amit gondolok róla. A fiúk gyakran használják ki a lányokat csak azért, hogy építésék az önértékelésüket, de persze a lányoknál is vannak ilyenek. Nem tudom, hogy oda merem-e adni magamat adni Chrisnek.
- Szeretnéd, hogy érdekelj? - Tettem fel a fogós kérdést, ezzel elkerülve a válaszadást. Szeretném elérni azt, hogy először ő tisztázza velem az érzéseit és a terveit, ne pedig én legyek az aki először szerelembe esik feleslegesen.
- Nem tudtad azt, hogy kérdésre nem kérdéssel válaszolunk? - Igazából most ő is pont ezt teszi. - Tartozol nekem még egy válasszal - mondta, majd ismét a hajába túrt. Most, hogy tudja, hogy ilyenkor nehezebben figyelek oda arra amit mond, kezében az irányítás. És ez nem tetszik. - Mennyi idős vagy?
- 20 - osztottam meg vele a koromat.
- Nem gondolod, hogy meg kellene egymást jobban ismernünk? - Vajon mire gondolhat pontosan?
- Miért érzem úgy, hogy ez egy egyoldalú kommunikáció volt? Ezzel a kérdéssel rejtetten kijelentetted, hogy te meg akarsz engem ismerni - próbáltam a sorok között olvasni és a válasza után megveregedtem elméletben a vállamat.
- Jól látod. Ügyes vagy te- hajoltam közel hozzám úgy, hogy érezzem az illatát. Hátra tűri a fülem mögé a göndör fürtömet majd halványan rám mosolyog. - Te is meg akarsz engem ismerni, igaz?
- Még én magam sem jöttem rá - válaszoltam majd a sapkáját leemeltem a feje tetejéről és áthelyzetem az én fejemre.
Ahogy ott ültünk meghitten egymással szembe, közelről éreztük egymás illatát, kezdtem én is egyre inkább biztosabb lenni abban, hogy meg akarom ői ismerni. Meg akarom ismerni olyan közelről, mint senki más. Azonban a gondolataimból egy lánynak a hangja rántott vissza a valóságba.
- Úristen, Chris? Chris Sturniolo? - Állt meg előtte egy velünk egy idős lány, aki a jelek szerint ismerte Christ. Vajon Chris is ismerte a lányt?
- Ohm, szia - próbált kedvesen mosolyogni, de olvasható volt az arcáról, hogy semmi kedve ahhoz, hogy ktt legyen az a lány.
- Kaphatnék esetleg tőled egy aláírást a telefonom hátuljára? Meg esetleg csinálhatnánk egy képet? - Nagyon boldognak és meglepettnek tűnt a lány. Valószínűleg egy álma vált valóra azzal, hogy most testközelből látja Chris -t.
- Ige, persze - ölelte meg a lányt Chris, majd elvette a telefonját és egy peace jel kíséretében készített magukról egy selfiet.
- Köszönöm. Nagyon felnézek rátok. Imádlak titeket tényleg - pityeredett el a lány és őszintén mosolyogtam rajta egyet, ugyanis tényleg az őszinte boldogság látszódott rajta. Chris pedig nagyon aranyos volt, hogy ilyen helyzetben is kedvesen reagált egy rajongójának a kérésére.
A lány még pár percig velünk maradt, elmondta Chrisnek, hogy sokat nevet rajtuk és meglepte, hogy itt találkozott vele. Nem úgy vettem észre, minthae zavartatná magát a lány, nyilván nem tudhadta azt, hogy valamibe éppen "belerondított".
- Kedves vagy velük. A rajongókkal - mosolyogtam rá és elindultunk a part felé.
- Igazából ez nem tehet, hogy ismertek vagyunk. Sokaknak segítünk, ez pedig úgy gondolom, hogy a minimum, hogy csinálok velük képeket és beszélek velük pár szót. Bár tény és való, hogy néha-néha rosszkor találnak meg minket - gondolom itt a mostani helyzetre gondolt. Igaza volt, most jobb lett volna, ha nem zökkent ki minket ez a lány, de nem tudhatta. - Te hogy érezted magad? Így most, mellettem?
- Mármint arra gondolsz, hogy valaki látott engem veled? - Őszintén meglepett a kérdése és komolyan el kellett gondolkodnom rajta.
- Igen.
- Sosem voltam publikusan vagy akárhogyan híresebb emberrel, szóval nem hazudok kicsit meglepett és nem tudtam, hogy hogyan kell ilyen helyzetben viselkedni. Remélem azért nem voltam gáz - nevettem el magam zavaromban.
- Layla, meg sem szólaltál, csak álltál ott egy helyben - mosolyodott el ő is. - Nem is adtál magadnak arra lehetőséget,hogy gáz legyél. Neg amúgy is, miért lettél volna gáz. Aranyosan álltál ott a sapkámmal együtt.
- Oh, igazán? Tetszik a sapkád rajtam? -Fordultam körbe, hogy jobban szemügyre vegyen és boldogan konstatáltam, hogy tetszik neki a látvány.
- Igen, neked jobban áll, mint nekem.
- Chris Sturniolo. Te látta azokat az editeket a TikTokon amiken sapkát viselsz? Szerintem majdnem az összes lányt azok után a videók után kórházba kell szállítani, annyira jól nézel ki rajtuk -  az ujammal a mellkasát bögdöstem minden szótag után.
- Ahh, megvagy. Tehát te összevágásokat nézel rólam? Talán te is a mániákusom vagy? - Mosolyogott el, majd megfogta a karomat, hogy ne tudjam tovább bögdösni.
- Nem, dehogy. Csak néha látok ilyet - tudta,hogy hazudok, ugyanis fülig vörösödtem. - Nem vagy éhes? - Próbáltam elterelni a témát a mániákus gondolatokról.
- Felhívás egy keringőre?
- Felhívás egy kajára.
Majd a naplementében elindultunk a parton, miközben a kedvenc ételeinkről beszélgettünk és megannyi gyerekkori emléket osztottunk meg magunkról. Chris Sturniolo nem akármiért rabolja el a lányok szívét a személyiségével.