Tanár úr kérem! | 18+ |

15 - Bence

   A nap még most is forrón sütött. Hátranéztem a visszapillantón, hogy a fiúk a hátam mögött vannak-e még vagy esetleg visszafordultak Zsófihoz. Az igazat megvallva nem tudom miért csináltam ezt az egészet. És igen, nagyon birtokló szoktam lenni, ha valakit szeretek, de már amúgy is kiakartuk ezt próbálni. Nem igazán érdekelt, hogy a fiúk ott voltak -e vagy sem. Mindannyian élveztük a helyzetet, pláne én, aki meg is újjazhatta a kisasszonyt. Nem kell Zsófinak mondani, hogy Dominik mostanában elég kanos. Én is észrevettem, hogy akar valamit Zsófitól, de rájuk hagytam. Amúgy sem vagyunk együtt. Azt sem tudom mit akarok pontosan. Amíg nem vagyunk együtt addig úgy pajzánkodik velünk, ahogy akar. De mostmár úgy is a Szeptemberre kell fókuszálnom, hiszen nemsokára kezdődik a suli, én pedig az új tanár leszek. Az is lehet, hogy elfelejtjük egymást, mikor megkezdődik a tanév.

   A többiek nem parkoltak le a házam előtt, szimplán csak továbbhajtottak. Mindenki ment hazafele, hogy ledobhassa a seggét a kanapéra egy jó sorozatért meghalva. Leparkoltam a kocsimmal, majd besétáltam a házba. Nagyon csendes lett, amióta mindenki elment innen. Bakker... A saját hangom visszhangzik. Eddig nem is vettem észre, de most, hogy senki sincs itt, minden másabb lett. Az ajtóban állva visszajövök a gondolataimból, és a konyhába megyek, hogy igyak valamit. Találtam is egy üdítőt. Kortyoltam belőle egyet-kettőt, majd felmentem az emeletre a ruhákkal, ezután vettem egy zuhanyt.

   Nem szoktam ilyen korán zuhanyozni, - kivéve, ha edzek - de ez most igen jól esett. Felvettem egy tiszta ruhát, majd bebujtam az ágyba és ismét az éjjeli szekrényemre néztem. Deja vu. A könyv még mindig ott virított, úgyanúgy egyedül, mint ahogyan most én érzem magam. Felvettem a helyéről. Világos, mint a pokol. Olvasom a könyv címét. És ez még egy romantikus könyv. Kicsit beleolvastam, mire a könyv huszonvalahanyadik oldalánál elszunnyadok.

Zsófi

   Túl sok dolog kavarog a fejemben. Egyrészt imádtam minden részét, másfelől visszagondolva eléggé kínos a dolog, hogy többen voltunk, mint ahogy kellett volna. Akkor teljesen elhomályosult a világ előttem. Olyan volt, mint a pokolban lettem volna. Azért is mondom ezt, mert ha meghalljuk azt a szót, hogy pokol akkor több embernek az jut az eszébe, hogy ott mindent lehet. Alkohol, drog... szex. És úgy is éreztem magam, mintha a démonnal szövetkeztem volna. És ha ez jobban belevisz a rosszba - a szexre gondolok - , hogy többször dugjak, mint kellene és azokkal az emberekkel akivel akarok - négyőjük közül -, ám legyen. Már a kezdetektől tudtam, hogy nem vagyok egy jó kislány, kivéve akkor amikor leszopok valakit, mert akkor jó kislánynak neveznek. A traumáimat elenegedtem, kitörtem belőlük, hiszen megpróbáltam máshogy látni a dolgokat.

   Ezeket a gondolatokat az ágyamon ülve teszem meg, miközben különféle férfiparfüm kavarog a levegőben. Nem akarok róla neki beszélni majd maximum a suliban, ha visszaértünk. Addig amúgy is van nagyjából öt nap.

   Nem igazán tudok mit kezdeni magammal, így bekapcsolom a Tv-t és a netflixen keresek valami jó filmet. Az egész szoba sötétségben úszott, a led pedig hangulatot adott. Csak hátradőltem az ágyon és a filmre fókuszáltam.

..........................................................................................................................................

   A filmnek vége. A telefonomra pillantok, és az egyik pillanatban ott járok, hogy ráírok Bencére. A másik pillanatban meg is teszem, ám nem válaszol. Biztos elfoglalt.

   Lemegyek az emeletről, ahol anya ugyanúgy a sorozatot nézi Szonyjával. Odaülök melléjük a kanapéra. Láttam Szonja szemében a rosszallást, bár nem is törödöm vele, inkább anyaéra fókuszálok.