Tanár úr kérem! | 18+ |

17-Bence

4:15

   Közel három óra alvás után felkeltem. Nem tudom, hogy miért, nincs se meleg se hideg. Ez a szex fantasztikus volt. Mondom ki magamban, mosolyogva. Csak bámulom a plafont és észreveszem, hogy a led nem lett kikapcsolva. A távírányítójáért nyúlok és egy mozdulattal kikapcsolom. Így mostmár a hold fénye sütött be enyhén. Zsófira nézek, aki hozzámbújva ártatlanul alszik. Megsimogatom a fejét, mire ő halkan, aranyosan felnyög. Keze ezután mellkasomra vándorol. Enyhén megsimogatja és mégjobban hozzámbújik. Keze szinte teljesen átkarol. Nem tudom mégis miért ébredtem meg. Nem foglalkoztam vele, inkább csak visszaaludtam. Még egy pillantást vetek rá. Csak nézem milyen angyalian alszik, majd én is lassan lecsukom a szemem.

............................................................................................................................................ 

   Reggel furgon. A fény enyhén besüt a redőny fokai közt így adva egy kis világosságot a sötétségnek. Ismét - mint este - Zsófira nézek. Még mindig alszik. Nem is csodálom. Az után a 

szex után. Mert eltöltöttünk pár órát, hogy megtaláljuk és kielégítsük egymást.

   Kezembe veszem a telefont, hogy megnézzem mi történik a nagy világban vagy, hogy jött-e valami üzenet a srácoktól, de sehol semmi. Így inkább áttérek az üzletemre. Látom, hogy pár ember vásárolgat innen, és látom is a jó visszajelzéseket, de úgy érzem, lehetne még több újdonságot beletenni. Lehet, hogy tényleg kéne némi modellkedés. De az sem lenne rossz, ha saját, esetleg limitált ruhákat is tudnánk árulni, mert arra nagyon szeretnek rácsapni az emberekre. Ahogy a gondolataimból kiszakadok a jelenbe mindig Zsófi jut eszembe. Újra ránézek. Eszembe jut mennyi mindent megtett egy jó kelésért. Így most úgy éreztem én vagyok a soros. Lassan próbálok kiszabadulni az öleléséből, ami nem egy könnyű feladat, de mégis sikerült. 

Csendben felkeltem az ágyból és lefele vettem az irányt.

   Lassú léptekkel haladtam le, nehogy felkeltsem. Rajtam csak egy fehér boxer van, semmi egyéb. A testem egy pár másodpercre libabőrössé válik, ahogy megérzi a hideg levegőt, hiszen nemrég múlt el kilenc. Ahogy leérek balra fordulok, a konyha fele, hogy összeüss egy könnyű reggelit. Keresgélek egy cseppet a hűtőben és rátalálok pár gyümölcs yoghurtra. Becsukom a hűtőajtót és látom, hogy a pult egyik végén pedig van a zabpehely. Nem kellett sokat gondolkodnom mi kell nekünk. Neki is láttam. Nehezítés végigkellett minden szekrényt néznem, hogy hol mint a kis tálakat. Kis időbe tartott, de megtaláltam. Kivettem kettő darabot és a pultra tettem. Ahogy készítettem őket, lépteket hallottam. Kezdtem kicsit aggódni, hogy 

Zsófi jön le, és minden meglepetés kudarcba fullad, de valaki másnak a hangja volt ez.

   - Jó reggelt. - ásítja Szonyja, és néz be a konyhába, ahol én háttal vagyok. - Óh, nem is tudtam, hogy ilyen jó pasik vannak nálunk. - jön felém mire én megfordulok.

   - Jó reggelt neked is. Nem tudtam, hogy te is itthon vagy. - dőlök neki a pultnak, ahol a kaja van.

   - És mit csinálsz ennyire? - kérdezi, egyre közelebb jön. A hangja nyugodt, de egyben 

valamire kivánkozó is.

   - Hát tudod, csak összerakok valami reggelit kettőnknek. - mondom enyhe mosollyal.

   - Kinek? Mi kettőnknek? - emeli ki a " mi ,, szót. Újját pedig végighúzza a mellemen.

   - Úgyértem nekem és Zsófinak. - fogom meg az kezét a csuklójánál. Erre a mondatra kissé meg lepődik. A hangom komollyá változik, de ő mégsem hátrál meg. Egészen hozzám simul.