Tanár úr kérem! | 18+ |

14 - Zsófi

   Reggel olyan kilenc óra magasságában felkeltem. Mint mindig, Bence aludt. Lementem a konyhába és neki fogtam keresni kenyeret, hátha tudok melegszendvicset készíteni. Nem igazán zavart, hogy egy pólóban és egy fehérneműben flangálok, hiszen biztos egyedül vagyok - gondoltam magamban -. Nem volt nehéz megtalálni a szendvicssütőt, mert a konyhapulton volt, a vízforraló mellett. Elkezdtem a kenyereket készíteni, de úgy éreztem valaki figyel. Megfordultam és Dominikkal találtam szembe magam, aki félmosolyával végigmért engem.

   - Jó reggelt. - mondom megijedve. - Jaj, de megijesztettél. Jó, hogy nem voltam hangos, különben Márk fel kelt volna. - mondom neki fél hangerőn, majdnem suttogva.

   - Jó reggelt. - feleli, miközben egy poharat vesz elő, felbont egy üdítőt és tölt magának egyel. - Ne haragudj nem akartalak megijeszteni.

   - Hogy-hogy ilyen korán fent vagy? - kérdezem tőle.

   - Már egy órával ezelőtt is fent voltam. Csak lépteket hallottam és gondoltam lejövök. Amúgy mit csinálsz? - kortyol az italból.

   - Melegszendvicset nektek. Kis meglepi lett volna. Még neked is. - hunyorítok rá, mintha mérges lennék ez miatt, aztán elmosolyodom. Visszafordulok és beteszek egyet a sütőbe.

   - Oh akkor most arra kérsz, hogy menjek vissza és felejtsem el, hogy mi is készül itt pontosan? - vicceskedik.

   - Ha már ilyen szépen kitaláltad. - fordulok oda hozzá nevetve. Háttal a pultnak támaszkodok. Dominik egyre közelebb jön hozzám, még keze nem illeszkedik a pult szélével és nem zár körbe karjaival. Az arcunk pár centire van egymástól. Pár másodpercig némán álltunk egymással szemben. Végül megszólalok.

   - Ezt miért csinálod? - kérdezem elvörösödve.

   - Mégis mit? - kérdezi flörtölve.

   - Hát, hogy ilyen közel jössz hozzám.

   - Talán nem szabad?

   Nem szóltam semmit. Próbáltam nem izmos testére nézni, de nem bírtam. Dominik még közelebb jött hozzám a mellem összeért az ő testével.

   - Ömm... Megkéne néznem a szendvicset, mert az előbb jelzett. - azzal Dominik elengedett.

   - Rendben. Én akkor visszamegyek a szobába és majd úgy teszek, mintha nem tudtam volna erről az egészről. - hatat fordított és kisétált a szobából.

   Nagyjából tíz perc múlva megvagyok a szendvicsekkel. Nagyon finomnak tűnik. Először Márkhoz megyek, hiszen ő van a legközelebb. Leteszem az üvegasztalra a két sajtos sonkás szenyót. Háttal van nekem. Elkezdem simogatni, ébresztgetni. Lassan felém fordul és kinyitja a szemét.

   - Jó reggelt. - köszönök neki derülten.

   - Jó reggelt.

   - Csináltam nektek reggelit. - mosolygok rá.

   - Ó, ezt nem kellett volna, de köszönöm. - felül én pedig odaadom neki a tálcát.

   - Ugyan. Nincs mit. Jó étvágyat. Addig felviszem a többieknek is a reggelit. - felállok a guggolásból és az ajtó fele megyek.

   - Egy igazi angyal vagy. - hallom vissza a távolból, visszafordulok és derülten biccentek a fejemmel.

   Gyorsan elrendeztem a szendvicseket a tálcákon, majd felmentem velük az emeletre. Először Dominikhoz mentem be, aki az ágyban telefonozott. Még mindig nem vett pólót.