Tanár úr kérem! | 18+ |

5

   Az emberek szeme a bőrőmbe égett. Mindenki minket figyelt, akik nem voltak tőlünk messze. Látták Max dühös pillantását, és azt ahogyan az arcát fogva elsétál. Miután Maxet nem láttam a tömeg oszlani kezdett és minden visszállt a normális kerégvágásba. Csodálkoztam, hogy a mellettem ülő jóképű férfit meg sem hatotta ez a jelenet. Nemsokára a pultos is megérkezett. Én a szokásosat kértem. Kortyolgatni kezdtem az italom. Már majdnem az italom felénél jártam, amikor meghallottam a mellettem ülő férfi hangját. Beleborzongtam. Szexi, férfias hagja volt.

   - Úgy láttam valamiért nagyon haragudhattál rá, amiért ezt adtad neki. - mondta nem odafordulva hozzám. Csak nézte az összekulcsolt kezét maga előtt.

   - Ami azt illeti igen. Már rég kijárt neki. De nem akarok erről beszélni. Ami megtörtént, megtörtént. Nem tudunk rajta változtatni. - fejeztem be a mondanivalómat és újra az italomat kortyolgattam. Dana már biztos azzal a fickóval hempereg valahol. De nem is érdekelt, őt már csak ez érdekli legfőbbképpen. Ekkor újra hallottam az ismeretlen hangját.

   - Tetszenek az olyan lányok akik kiállnak magukért, de elrejtik az erejüket mások előtt. Hogy hívnak szépségem? - kérdezte mostmár odafordulva hozzám. Kacéran mosolygott. Szeme csillogott.

   - Zsófi... - feleltem kissé elpirulva az előbbi bóktol. - És téged Mr. Titokzatos?

   - Bence. - közölte, miközben arrébb söpörte a hajam. Mégjobban pirulni kezdtem. Valamit már az elején éreztem, mikor megpillantottam. Van valami ebben az emberben, ami megfogja a nőket. Talán a kialakított izmai? Vonzóereje lehet az oka? Esetleg mindkettő??

   - Szeretnél beszélgetni? - vetette fel a kérdést. Megfogta a kezem és úgy várta a döntésemet.

   - Igen persze. - mondtam csillogó szemekkel. Van ebben a Bencében valami, ami megfogott. Barna szeme melegséget, nyugalmat mutatott, így nem féltem vele beszélgetésbe elegyedni.

   Kezdte meg a beszélgetést. Azt hittem pár percig fog ez a beszélgetés tartani és keres egy másik nőt, akit szépen az ujja köré csavarhat, de nem így volt. Több óráig társalogtunk. Ekkor feltette azt a kérdést.

   - Figyelj... - kezdte kezemet simogatva - mit szólnál ahhoz ha eljönnél hozzám és ott folytatnánk a beszélgetést? Persze én nem erőltetek semmit sem, ha nem, akkor nem.

   Elgondolkoztam. Felmerültek a fejembe azok a bizonyos kérdések, hogy mi lesz ha..., végül feladtam az ilyen kérdéseket, mert tudtam van nálam önvédelmi eszköz, mint például a paprika spré, és apám régen tanított pár fogást. Így átgondolva igent mondtam. Gyorsan írtam Danának, hogy ne keressen, mert nem leszek itt, de még mielőtt ezt írhattam volna Dana mérföldekkel megelőzött. Sms-ben pedig ezt írta:

   - Sziaa Zsófi, ne keress mert elmentem ezzel a helyes fiúval lazulni, ha érted, hogy értem. Ezen kívül rengeteg emojit rakott a szöveg után, majd a szokásosakat gépelte, mint azt, hogy: vigyázzak magamra, szeret és érezzem jól magam. Az üzenetet elolvasva lentebb görgettem és megláttam a közös képüket, amin nagyon jól érzik magunkat.

   Annak ellenére, hogy Dana megelőzött, én is elköszöntem tőle. Az üzenet elküldése után Bencéhez fordultam és jeleztem neki, hogy indulhatunk.

                                                                       .................................. 

   Bence leállította az autót. Fura volt, hisz az ő háza - már ha az övé - pár utcányira volt a miénktől. Bár ebben az utcában nem jártam túl sokat, sőtt egyáltalán nem. Mindketten kiszálltunk. Csodálkozva néztem a házat, a kertet. Egyszóval mindent. Mi ez, valami gazdag negyed??? Fel sem tudtam fogni, hogy egy ilyen férfinak a lakásába fogok belépni. Igaz este volt, de a kinti világítás mindent megvilágított. A fű le volt vágva, egy szép szökőkút is díszelgett, ami csendesen csordogált. A ház pedig egy kastélynak felelt meg. Egy modern kastélynak. Csak tudnám miért pont ebbe a városba költözött, amikor vannak szebb, nagyobb városok is. Mindenesetre nagyon tágas volt a kinti rész, gondolom a beltér sem lehet sokkal kisebb.