'Verseim'

VI.

~Egy Őrangyal~
01:00

Földre rogytam, nem bírtam,
a harcban igen elfáradtam.
Egy gyönge kéz felém nyúlt,
e meleg érzés régmúlt.
Mosolya akár a naplemente,
Pillantása mintha reményt
regélne.
Szemei ezer csillagként
néztek vissza reám.
Kedves szíve ritmikusan dobog,
s érzem, őszinteség
árad belőle,
ezt senki nem veheti előlem.
Hangja lágy dallama
semmi máshoz nem
fogható,
mint egy szép altató.
Sebeim nem fájnak annyira,
érzem rajtuk hideg csókjait.
Hogy mondjam el?
Szó nem leli számat,
hadd menjek utánad.
Karjaid akár egy hattyú szárnyai,
úgy fonódnak védően körém.
Tudom, az ő szegény lelke
is sebzett,
ott a kín gyorsan terjedt.
De lám, én itt vagyok,
majd segítek.
Rossz gondolatom ezreit
most egyetlen dolog
tűntette el, az
te volnál.
Levelemre választ róttál.
Mily módon lesz rá időm,
hogy elmondjam,
milyen volt várnom jöttödre.
A halál nem kíván már
engemet, elengedtem
magam mellett.
Márcsak te érted vágyakozom,
s fohászkodom.
Ajkaim finom mosolyra húznak,
ha te jársz eszemben.
Kezedet fogom, s kérlellek
maradj,
te pedig maradsz.
Emléked szívemben él,
kedves emlék egy életre.
S másik felemmé lettél,
emberedre leltél.

06.04

___________________________________

~213 words~

Ezt a verset annak a lánynak,
s egyben legjobb barátnőmnek
írtam, ki kedves mindennél
és mindenkinél, ki visszahozott a
halálból. Tudd h örökké szeretni foglak,
és ezt semmi sem múlhatja felül,
Drága L<3