~Séta~
23:58
Mostan egy erdőben sétálok,
tán ki már nem találok.
A tátongó csendet csakis a levelek ropogása töri meg, a talpam alatt,
helyén lábnyomok maradtak.
Talán ezt hagyjam másoknak?
mikor majd keresnek?
de keserves.. mert nem keresnek.
Csípős hideg simogatja orcám,
egy faágon holló károg.
Egy pillanatra megállok,
kiélvezem, hisz vissza már
nem fordulok.
Orromat megtölti a novemberi eső
illata, mámorító érzés ez,
már nem csata.
A ködtől aligha látok,
de itt nincsenek határok,
csak gyönyörködve bámulok.
Boldogan múlok el,
igaz ez, innen el.
Utolsó sétám, a legszebb séta.
11.11
___________________________________________
~94 words~
YOU ARE READING
'Verseim'
PoetryEbben a könyvben a saját költeményeimet olvashatod.🤍 ☞ Néhány részben feltűnnek más, általam kedvelt versek, költők is, ezeket a 'Sötét versek' c. könyvemben írom tovább.
