XX.

14 1 0
                                    


~Gyereki világ~
23:17

Nincs rosszabb érzés annál,
oly szörnyű érzés annál,
mint érezni, hogy a benned lévő gyerekéned haldoklik,
tudod, sokszor megbotlik.

Nem akarnám, hogy édes orcája
keseredettséget valljon,
hogy szemei fakadjanak könnyekbe.

Hajdanán én ő voltam,
gyereki mivoltám,
kicsi voltam, nevettem,
de lám már nem ő vagyok, voltam,
nem leszek soha ő, lelkem megrokkan.

Véresen dobogó kedves lelkét
elferdült, sebzett feketeség marja,
hogy a színes világot szomorúan látja.
Nem merek ránézni,
arcom kezembe kedvem temetni.
Ne lásson engemet,
rontaná zsibongó kedvét.

Torkát marja már, nagyon hát,
égeti mint nap a domb hátát.
S haldoklik, szíve ketté hág,
hisz látta, hogy ki lett magából,
olyan, ki soha nem akart lenni.

12.26

_______________________________________________

~149 words~

Sziasztok!
Idén már valószínüleg ez
lesz az utolsó versem,
tudom, hogy szerkezetileg nem
nagyon felelnek meg, de
mindenki hibázhat és
lehet kezdő valamiben.
Remélem tetszett az idei
felhozatalom,
és boldog új esztendőt
mindenkinek🤍

'Verseim'Unde poveștirile trăiesc. Descoperă acum