- Elszürkült világ -
03:21
Újra mindent átitatott
a sötétség keserű
érintése,
a világ ismét megállt a
keringésben.
Keresem utamat, de
nem találom.
Egy nap majd megtalálom,
s lelem halálom.
Ahol egykor nyíltak a
friss virágok,
ott most hevernek a szilánkok.
A madarak gyönyörű énekhangja
elhalt, s szép emlékük szárnyal.
A fák lombjai egykor dús, kedves
színekben pompáztak, de jött
hát az eső, s levelei eláztak.
Az ég kék színét most szürke
szín váltja fel, a derűséget
reménytelenség nyelte el.
S én most itt fekszem, szívem
nem dobog többé,
hisz öregszem.
Lenézek, egy pillantást vetek
sebeimre, a már más
színt öltött ereimre.
Biztos jobb lesz így,
gondolom magamban.
Lehunyom szemeimet, lassan
elmosolyodom,
lelkemet kisóhajtom
mellkasomból, s
többet nem kelek fel
rémálmomból.
06.02
___________________________________
~124 words~
CZYTASZ
'Verseim'
PoezjaEbben a könyvben a saját költeményeimet olvashatod.🤍 ☞ Néhány részben feltűnnek más, általam kedvelt versek, költők is, ezeket a 'Sötét versek' c. könyvemben írom tovább.
