XXIII.

9 1 0
                                    


~Kortársak~
20:47

Miért bántotok?
Mi a vétkem, hogy így rángattok?
Nem akarom, hogy megvessetek,
Én nem teszek így veletek.

Ti a kegyelmet s jóságot nem ösmeritek,
Helyette rosszak vagytok.
Nem kell nektek eszköz,
Szavaitok is lelkembe ütköz,
Lesújtóbb mint bármely ütés.

Tettem értetek mindent eddig,
De ti észre sem vettétek,
kihullott a szemetek?
Nem küzdök értetek soha többet,
lelkem a tiéteken szárad.

Kiabálok de fületek mintha befognátok,
S azt mondanátok: Tégy úgy mintha
jól lennél és befogod!

Értetek gyöngéd és szelíd vagyok,
De még mindig egymás közt sutyorásztok.
Egyre hidegebb és hidegebb, leszek,
Az élet megkeserül benneteket.

Változtam értetek, a világért,
Hogy nektek valamit érjek.
Oh de akárhányszor rátok nézek,
Húsomba vágtok és mindenre emlékszem.

Hogy valaha is megbocsátotok nem tudom,
De nem számít mert megöltetek.
Az őrületbe kergettek,
S ténylegiben kergettek, futok előletek.

Kívánom, hogy nektek jó legyen,
De titeket nem érdekelne.
Ha titkon fényem oltanám,
Elfojtani mindazt,
Mit soha nem hallottatok.

Vérzettem sokat értetek,
de nem érte meg,
akkor is csak annyi hagyta el ajkatok:
Nem érdekel bennünket hajlamod.

(01.26)

_______________________________________________

~176 words~

'Verseim'Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora