Királyi szerelem

🖤2. Fejezet🖤

🖤Logan🖤

-Egy lehetőséget ajánlok!- összehúzom a szemöldökömet majd nézem ahogy William belekortyol a vizébe. Mikor szerezte azt? -Tudom, hogy mostanában országodnak nincsen fája. És én tudnék segíteni!- felcsillan a szemem de máris összeszűkül mikor kimondja ezt. -De azért tenned kell valamit.- nézem ahogyan előveszi a telefonját majd keres rajta valamit. Az ujjai megállnak a telefonon majd felém mutatja. Isabella van rajta. -Ő a lányom Isabella. Bizonyára ismered.- hát persze, hogy ismerem. Megszállottja vagyok. Olyan mintha egy vámpír lennék. Ő meg a vér. Éhezem rá! -Szóval az lenne a lehetőség vagy is ajánlat, hogy....- nyel egy nagyot majd nekikezd újra. Talán fél? Féljen is! Egy csettintéssembe kerül és máris meghalhat.- hogy....feleségül veszed Isabellát és én adok az országnak rendszeresen fát.-Hogy micsoda? Rosszul hallok? Feleségül kell vennem Isabellát fáért cserébe? Bizarr.

-És miért is kéne elvennem feleségül Isabellát mikor annyi más gazdag férfi van a világban.- csak ez bukik ki belőlem. Mondjuk kurvára nem örülnék hogyha Isabellát más férfi venné el. Valahogy megölném a pasast. Fix.

-Mint mondtam én adnék fát. Ezzel megoldom az országod problémáját. Meg sajnos Isabella minden kérőt elüldöz vagy kiborít.- hmm..engem nem tudna. Túlságosan is odavagyok érte. -És be kell vallanom te vagy talán az utolsó lehetőség. És mindenki jól járna! Gondolj csak bele. Neked megszűnik a fa probléma nekem meg az, hogy találjak férjet Isabellának.- elgondolkodtató. És sajnos igaz. Ha feleségül venném Isabellát akkor megszűnne az 1 éves fa probléma. És mindenhogy nézzük én csak jól járnék. -És nem örülök, hogy pont hozzád kell fordulnom de hát ez van. Itt tartok. Gondold át! Kérlek.- hát igen ha már hozzám fordul mint ellenségéhez akkor elég nagy szarba lehet. De ezt tényleg át kell gondolnom. Ha feleségül veszem Isabellát az ország kiborul. Nagyon. Nem szeretik Norvégiát. És nem néznék jó szemmel, hogy Norvégia hercegnőjét venném feleségül. De bassza meg akarom, hogy megoldódjon a fa probléma és akarom Isabellát és nagyívben leszarom, hogy ki mit gondol. Nem mondhatok nemet. Vagy nem tudom.

-Jó átgondolom!- felállok majd megigazítóm az öltönyöm és az ajtó felé sétálok. -Köszönöm az ajánlatott William! Majd jelenkezek a válasszal.-és már ki is sétálók a társalgóból. Az irodám felé veszem az irányt. Elkell ezen gondolkodnom.

—————-

🖤3 nappal később🖤

Találkozót szerveztem le Williamal. 6 órára pontosan mint múltkor mikor ajánlatott ajánlott. Ebben a 3 napban elgondolkodtam azon, hogy biztos, hogy jó döntés elvenni feleségül Isabellát. De csak arra jutottam, hogy igen. Bassza meg igen! Rohadtul igen! Leszarom mit gondol az ország. Mondjuk most ez kicsit szarul hangzott egy király szájából de ez az igazság. Leszarom. Nagyívben. Épp végig sétálok a fehér, arannyal popmázott szép hosszú folyosón majd megállok a társalgó előtt. Veszek egy mély levegőt és besétálok. William ott ült ahol múltkor is és kezében egy pohár vízzel. Mikor meglát ragyogó mosollyal üdvözöl. Fuj. Egy sötét kék öltöny van rajta ami pontosan kiemeli a jó öreg szürke haját. És ez most jól áll rajta. Durva. Jeges tekintettel leülök vele szembe és megköszörülőm a torkom.

-Köszönöm, hogy idesietett William!- mondom egy kisebb gúnyos mosollyal.

-Hogyne! Mondja tudja a választ?-kérdezi és ragyogó tekintettel néz rám. Jézus most reménykedik, hogy igent fogok mondani? Mondjuk igent fogok mondani.

-Igen tudom a választ. Ezért is hívattam ide!- mondom majd ránézek a karórámra. 6 óra 3 percet mutat. Sietnem kell mert 6 óra 20 kor parlamenti megbeszélésre kell mennem. -A válaszom az Ajánlatára...igen.- térek is a lényegre. Minek húznám az időt?

-Tényleg?! Tökéletes! Akkor a szerződés el is kezdhetjük írni!- William ragyogó szemmel előhúz maga mögül egy borítékot majd az asztalra teszi. Készült. Mintha tudta volna, hogy igent mondok. Jó mondjuk nem utasítottam volna el ezt az ajánlatott vagy lehetőséget. Már nem is tudom minek mondani. Inkább ajánlatnak. Elveszem az asztalról a borítékot majd kibontom és kiveszem belőle a papírt. Gyorsan átfutom hátha valamit rakott bele amiről nem tudok. De nem. Jól össze állította. Mindem benne van amit a múltkor mondott. Williamre nézek aki még mindig ragyogó szemekkel nézi ahogy a papírt fogom és olvasom. Sóhajtok egyet majd a zsebemből kiveszek egy tollat és aláírom. Oda csúsztatom William felé a papírt és a tollat majd ő is aláírja. -Akkor ha ez megvan akkor a jővő héten be is költözik Isabella!- Micsoda? Már jövő héten? Na erre még nem vagyok felkészülve.

-Már jővő héten?- kérdezem kicsit meglepve. Talán nem is kicsit.

-Igen! Miután beköltözött azután be kell jelenteni az eljegyzést. Utána elkezdhetjük szervezni az esküvőt!- mondja nagy mosollyal. Na jó erre azért még nem készültem fel. Mindent szép lassan. Ugye?

-Jó majd még megbeszéljük.- a karórámra pillantottam megint és 6 óra 14 mutatott. Basszus. Mennem kell. -De most sietős a dolgom!- azzal a lendületlettel fel is álltam és kisétáltam a társalgóból. Kimentem az úgy nevezett "palotámból" ahol már az autó várt rám. Beültem és mondtam, hogy a parlamenthez vigyen a sofőr. Pár percett fix, hogy kések de nem érdekel. Valamiért csak egyvalami jár a fejemben. Vagy egyvalaki. Isabella.

——————————————————————————-
🖤Kedves ólvasóim🖤
🖤3. Fejezet szombaton jön ki!🖤