Királyi szerelem

🖤14. Fejezet🖤

                         🖤Isabella🖤 , 🖤Logan🖤

🖤Isabella🖤

Már vagy 2 órája elment Logan. Nem hív és nem is ír. Itt ülök 2 kibaszott órája a puccos lakosztályomban éhesen és unatkozva. Gondolhatjátok milyen jó lehet. Mivel már annyira unatkoztam fel is hívtam Logant, de nem vette fel. Biztos sok a dolga. De azért dobhatna egy üzit hogy "megyek" vagy hogy "végeztem" . De nem. Semmi. Tényleg semmi. 5 percentként nézem a telefonomat hátha hív vagy ír Logan. De nem. Na jó...akkor inkább Tvzek. Az talán el tereli a figyelmem. Épp le ültem a kanapéra mikor a telefonom csörögni kezdett. Szó szerint oda rohantam a telefonomhoz de a csalódottság már el is árasztotta a testemet. Noah hív. Nem Logan. Sóhajtok egyet majd felveszem a telefont.

-Szia Isa.- köszön Noah. Igazából most jövök rá hogy hiányzik. 2 hete beszéltünk utoljára, mikor elmondtam neki hogy hozzá kell mennem Loganhoz. Akkor volt is egy kisebb veszekedésünk.

-Szia...hogy vagy?- kérdezem kissé idegesen.

-Én tökéletesen. Te? Veled mi van? Kikészít Logan?- őszintén most erre mit mondjak? Azt hogy igen? Vagy hogy nem, mert már a lábamat is széttártam neki? Inkább hazudok.

-Aha...borzasztó.- hazudok de szerintem a hangom elárul.

-Borzasztó? Azt elhiszem. Hogy bírod?- hallom ahogy Noah kuncog majd sóhajt egyet.

-Egész jól...azt hiszem.- mondom és vissza ülök a kanapéra.

-Mikor akarsz haza látogatni?....hiányzol.- Ő is nekem. Mikor otthon voltam minden nap csináltunk valamit. Vagy lovagoltunk, sétáltunk, társasoztunk stb.

-Te is nekem. Nincs itt egy barátom se.- mondom az igazat. Loganon kívül senkit se ismerek. -De nem tudom. Még nem gondolkodtam rajta.- sóhajtok egyet és e szoknyám szegéjét kezdem el piszkálni.

-Hát akkor minél előbb gondolkodj el rajta....most mennem kell. Vigyázz magadra.- búcsúzik el Noah.

-Okés. Te is...szia.- majd le teszem a telefont. Most igazán jól jönne egy barát. Inkább el ütöm az időt Tv nézéssel.

—————

🖤Logan🖤

Este 11 óra van. Utálom hogy így elhúzódott a megbeszélés. És még a telefonom is lemerült. Pedig fel akartam hívni Isabellat. Mivel nem tudtam hívni meg írni neki így mikor vége lett végre a megbeszélésnek egyenesen Isabella lakosztályához indulok. Nem akarok tovább várni. Meg akarom baszni. Lassan és halkan ki nyitom az ajtót majd be lépek a nagy luxus lakosztályra. Csend és sötétség van. A konyhába nézek be elsőnek de ott nincs senki. Majd a szobába. Ott sincs senki. Hol van Isabella? Épp belépek a nappaliba és ekkor megpillantom a békésen alvó Isabellat. Szóval itt van. Beljebb megyek majd meg állok a kanapé előtt. Hagynom kéne aludni de már túl sokat vártam. Most akarom. Megfogom az egyik lábát és széjjebb húzom. Be térdelek a lába közé majd a haját ki söpröm a nyakából. Az ajkamat a nyakára tapasztom és csókolgatni kezdem. Szívom és csókolgatom a bőrt. Érezem ahogy mocorogni kezd alattam Isabella. Lassan fel kell. Elhúzódom és az arcára nézek. Nézem ahogyan lassan kinyílik a szeme és elkerekedik a meglepetéstől. Vigyorgok majd a füléhez hajolok.

-Ébresztő mi amor. Be kell fejeznünk azt amit elkezdtünk.- suttogom majd vissza költözöm a nyakára.

-Már vártalak.- majd szélesebbre tárja a lábait hogy jobban hozzáférhessek. Ezt már szeretem.

——————————————————————————
🖤Kedves olvasóim🖤
🖤15. Fejezet pénteken jön ki!🖤