Királyi szerelem

🖤 18. Fejezet 🖤

                                     🖤Isabella🖤

  A szobában az egyetlen hang az a kintről jövő kocsi riasztójának a hangja. Nem hiszem el, hogy Logan képes volt betörni Noah kocsijának az ablakát azért mert féltékeny lett. Tiszta őrült!...ez felizgat. Nagyon is. Most valószínüleg dühösnek kellene lennem Loganra de nem megy. Az ablakon keresztül nézem ahogyan Noah a betörött ablakú kocsija előtt áll és telefonál miközben érzem ahogy Logan keze becsúszik a szoknyám alá majd a bugyim alá. Épp lehunyom a szemem mikor hirtelen kihúzza a kezét a szoknyám alól majd gyorsan megpördít és az ablakhoz nyom. Kis zihálással a szemébe nézek amelyek sötétek és féltékenységtől égnek. Hirtelen kiszárad a szám és a lüktetés lent egyre erősödik. Istenem...mi lesz ennek a vége? Logan megragadja az államat és felemeli, kényszerítve hogy nézzek rá.

-Ki volt ez a fiú?- hangja mély és rekedt. Látom ahogyan az izmai megfeszülnek és egy kicsit erősebben szorítja az állam.

-Noah...egy régi barátom.- Logan szemébe nézek ami összeszűkül és még jobban elsötétül.

-Noah? Tényleg?...és miért van itt?- a szám már annyira kiszáradt hogy már nyelni sem tudok. Reszketve veszem be a levegőt majd megköszörülöm a torkom.

-Meglátogatott. Ennyi, semmi komoly.- Logan elengedi az államat és a derekamra teszi a kezét majd birtoklóan megszorítja.

-Mit csináltatok? Hozzád ért?-

-Nem!- vágom rá azonnal. -Nem ért hozzám. Mi csak beszélgetünk.- Logan állkapcsa megfeszül majd sóhajt egyet.

-Ugye nem hazudsz nekem mi amor?-

-Nem!- vágom rá azonnal megint. -Miért hazudnék neked?...egyébként is hogyhogy itthon vagy? Nem később kellene haza jönnöd?- terelem a témát.

-Te most tereled a témát?- húzza össze résnyire a szemét.

-Nem...talán. Csak...meglep hogy itt vagy.- mondom nyugodt hanggal de a testbeszédem elárul. Nem is értem miért félek. Logan nem fog bántani...inkább attól félek mit fog velem csinálni...

-Előbb haza jöttem. Visszatérve erre a Noah gyerekre...- megáll majd nyel egyet. -Küld.el.Most.- a mély, parancsoló hangjától kiráz a hideg és csak meredve bámulok rá. -Megértetted?- kérdezi és még jobban megszorítja a derekamat. Az a baj hogy nem merek nemet mondani meg nem is tehetem, szóval az igen marad.

-Igen...- sóhajtok egyet és vissza nézek az ablakra. Kifelé nézve Noah még mindig a kocsija előtt áll és a betörött ablakot vizsgálja. -Azért nem kellet volna betörni Noah kocsija ablakát!- mondom próbálva dühös lenni. Tényleg dühösnek kellene lennem, és kiállni Noah mellet de egyszerűen nem megy.

-Nem érdekel.- Ezzel a mondattal hátralép egyet majd megfordul és kiviharzik a szobából. Ezért még kapok...érzem.

                                         —————

   Nem győztem bocsánatot kérni Noahtól Logan miatt. Noah azt mondta nem baj nem az én hibám de láttam rajta hogy dühös és csalódott amiért nem álltam ki mellette. Sajnálom Noaht és nem akarok vele rosszban lenni de Noah ugyan olyan gyorsan viharzott el mint Logan nemrég a szobából. Szuper! Most 2 fiú is dühös rám. És az egyiktől még kapok is. Ez a nap csodás! Úgy érzem az az egy megoldás ha most bezárkózom a szobámba és alszok egyet...így legalább a fél napot át alszom és megúszom a kikapást. Vagyis remélem. Most épp idegösszeomlást tervezek kapni a fürdőszobám tükre előtt mert nem tudom kifésülni a hajamat. Akkor gubanc a hajam mivel most mostam hajat és szárítottam meg hogy még kifésülni sem tudom! Megfogok egy nagy adag hajat és megpróbálom áthúzni rajta a fésűt na de ekkor mi történi?...hát nem eltörik a a fésű?!? Veszek egy nagy levegőt és megpróbálok nem agyvérzést kapni de úgy érzem ez nem fog sikerülni. Feladom. Ez ma nem az én napom. Megfogom a törött fésűt és a kukába dobom, kimegyek a fürdőszobából majd befekszem az ágyamba és megpróbálom a tervezett alvásomat.

                                         —————

   Hirtelen felriadok a békés alvásomból mivel egy kezet és egy hozzám simuló testek érzek magamon.

-Felébresztettelek mi amor?- elfordítom a fejem és Logan tárul elém csak egy szürke melegítő nadrágban. A szemem ösztönösen a kocka hasára vándorol de gyorsan vissza a szemére.

-Mi az? Mit keres itt?- miért is kérdezem meg? Erre már tudom a választ.

-Olyan szépen nézel ki mikor alszol...ez felizgat, tudod.- ekkor a kezével lehúzza a takarót a lábamról és már el is kezd vándorolni miközben rám mászik. -Olyan békésen és ártatlanul aludtál. Nem akartalak felébreszteni de nem bírtam magammal...- a szabad keze megfogja a csuklómat és leszorítja míg a szája a nyakamhoz költözik, szívja, nyalja, csókolja és harapja, piros nyomokat hagyva. Az akaratom ellenére az érintése alatt ellazulok és engedek a vágynak. Logan keze becsúszik a pizsama nadrágom alá miközben szenvedélyesen megcsókol, nyelve kutat a számban. Ekkor hirtelen elhúzódik a csóktól és elmosolyodik. -Nincs rajtad bugyi.- jelenti ki. El is felejtettem hogy elalvás előtt nem húztam bugyit csak pizsama nadrágot.

-Hát nem...- mondom halk hangon. Logan mosolya szélesebb lett és tovább csókolgatja a nyakamat majd a kulcscsontomat. A keze elkezdi lerángatni a pólómat és a pizsama nadrágomat. Miután sikerrel járt a szája lejjebb költözik a mellkasomra és a mellemre. Szívja és harapja az érzékeny bőrömet, nyomokat hagyva.

-Istenem de szép vagy...- motyogja a bőrömnek és a hasamhoz ereszkedik. Ott is ugyan úgy dolgozik a szája miközben az egyik keze a mellemre kötözik, markolja és simogatja a mellbimbómat. A testét az enyémhez nyomja éreztetve velem a kemény farkát. -Érzed ezt?- kérdezi rekedt hangon és a csípőjét lassan nekem őröli mely egy halk nyögést vált ki belőlem. -Érzed azt hogy mennyire akarlak?- lehel a fülemhez. Ekkor felül, gyorsan leveszi a melegítő nadrágját és a szobát már be is tölti a nyögések hangja.

  ——————————————————————————
                             🖤Kedves olvasóim.🖤
               🖤A 19. Fejezet vasárnap várható!🖤