Királyi szerelem

🖤4. Fejezet🖤

🖤Isabella🖤 , 🖤Logan🖤

🖤Isabella🖤

-Kisasszony! Fél óra múlva oda érünk.- szólal meg a sofőr. Felkapom a fejem a telefonomból és csak bólintok egyet. Kinézek az ablakon és nézem az elhaladó kocsikat. Itt Svédországban minden kocsi színes. Alig van fekete vagy fehér. Aranyos. Még van fél órám felkészülni és találkozni a leendő férjemmel. Logan Alvarado királlyal. A múlt heti beszélgetésem Liammal elég....durva volt. Nem tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg. Inkább fura. Azt mondta ha hozzá megyek Logan Alvarado királyhoz mindent megtudok. És remélem is. Úgy hogy rászántam magam és beletörődtem a sorsomba. De amúgy is mindenhogy hozzá mentem volna Logan Alvarado királyhoz. Hisz Apám dönt és én nem szólhatok bele. Liam tegnap azt mondta nem kell, hogy féljek meg, hogy minden rendben lesz stb. Ő könnyen beszél hisz ő is kényszerhazaságot kötött Oliviával 3 éve de nekik tényleg szerelem lett a vége. Olyan szerencsések. Nekem fix, hogy ez nem fog megadódni. Csak egyszer találkoztam Logan Alvarado királlyal de akkor is fura volt. Az újságírók azt írják róla, hogy nőgyűlölő, bunkó, elviselhetetlen. Nem mintha hinnék az újságíróknak mert amit írnak a legtöbb hazugság. De soha sem volt kapcsolata nővel. Vagy is én nem tudok róla. Lehet meleg. Na jó az nem lehet. Remélem. Elsöpörtem a gondolataimat és a telefonomra pillantok. 20 üzenet jött Noahtól. A legjobb fiú barátomtól. 2 napja mondtam el neki, hogy kényszerhazaságot kötök Svédország királyával. Kiborult. Nagyon. Azóta csak bombáz a kérdéssekkel és az ellenzéssel. Noahval szoros a kapcsolatom. 17 éve ismerjük egymást. Mindig számíthatunk egymásra és sokat köszönhetek neki. Anyám halálát is segített átvészelni azt első gimis szakításomat is stb. És tudja jól, hogy nem vagyok boldog, hogy össze kell házasodnom Logan Alvarado királlyal de ez van. Azt is tudja jól, hogy Apám dönt felettem. Mindenki felett ebben a családban. És mi nem tehetünk ellene semmit. Inkább nem nézem meg mit irt. Nem akarok vele össze veszni. Én már úgy ahogy beletörődtem a sorsomba de ő nem. Azt se értem miért van ennyire kiakadva. Hisz tudja, hogy megy nálunk. Nem örül annak, hogy elmegyek Norvégiából. Én se de ez van. Ez az én sorsom.Majd valahogy megoldjuk a találkozást. Remélem. -Megérkeztünk!- szólal meg a sofőr vissza rángatva a gondolataimból. Kinézek az ablakon az előttem lévő palota szerűségre. Gyönyörű fehér és arany színű. Sokkal nagyobb a miénknél és szebb. Ebben fogok lakni? Azta. Kiszáll a sofőr és kinyitja nekem az ajtót. Kiszállok és még jobban szemügyre veszem a palotát. Vagy házat. Fogalmam sincs minek nevezzem. A kert tele fehér rózsákkal és több féle alakra nyírt bokrokkal. A fák tele vannak gyümölcsökkel és virágokkal. A ház vagy a palota bejáratához kapom a fejemet ahol több mint 30 dolgozó sorakozik mosolyogva. De a leendő férjem sehol. Meg csak nem is üdvözöl? Bunkó. A sofőr megáll mellettem a bőröndeimmel és rám mosolyog. -Mehetünk ha gondolja!- szólal meg.

-Mehetünk.- mondom és elindulok a bejárat felé mögöttem a sofőrrel. Megállok az ajtó előtt és a sok dolgozó előtt.

-Üdvözöljük kisasszony!- mondják egyszerre, mosolyogva. Majd meghajolnak. Minek? Én nem várom el. Vagy a leendő férjem igen? Hm Mindegy. Az egyik dolgozó kiáll a sorból és kinyitja az ajtót majd vissza áll a helyére. Remegő lábbal megindulok és figyelve azon, hogy nehogy elessek a lépcsőn. Belépek a nagy ajtón és a legcsodálatosabb látvány fogad. Egy hosszú fehér-arany folyosó. A padló fehér de arany vonalak vannak benne elfolyva. Gyönyörű. Felnézek ahol egy hatalmas gyémánt csillár világit. Uramisten. És én tényleg itt fogok lakni? Elnézek a falakra ahol emberek portréjai vannak. Arany és kidíszített kerettel. -Itt hagyom a csomagjait kisasszony. Egy szobalány jön és fel kíséri a szobájába és felviszi a csomagjait.- mondja a sofőr majd azzal a lendülettel kisétál az ajtón. Abban a minutumban jön is egy szőke hajú mosolygós kissé öregebben szobalány. Gondolom ő lesz az aki fel kísér. -Üdvözlöm kisasszony! Eva vagyok az ön szobalánya.- felém nyújtja a kezét.

-Üdvözlöm! Én Isabella vagyok.- rázok vele kezet mosolyogva.

-Fel kísérem önt a szobájába és felviszem a csomagjait.- azzal mögém sétál és elveszi a bőröndiemet. -Erre tessék!- azzal elindul fel a lépcsőn én meg utána. A lépcső hatalmas és lélegzet elállító. Itt minden olyan világos és szép. Nálunk mindig is olyan sötét volt minden. Apám nem szerei a fényes dolgokat. De a leendő férjem ahogy látom igen. legalább egyforma az ízlésünk. Felérve két oldalról is egy nagy hosszú folyosó fogad. Azok is világosak és fehér-arany színűek. -Azon a folyosón van az ön szobája .- szólal meg Eva és mutat az előttem lévő folyosóra. -A másikon meg a felségé.- mutat a mögöttem lévőre. Vagy is nem egy szobában leszünk. És nem is egy folyosón. Jó mondjuk mit vártam. Eva elindul az előttünk lévő folyosó felé. Követem és szemügyre veszem ezt a folyosót is. Ugyan olyan. Csak itt nincsenek portrék. Felnézek ahol 2 db gyémánt csillár fogad fényesen. Meseszép. Megtorpanok mert hirtelen Eva megáll. -Ez itt az öné!- szólal meg felém fordulva nagy mosollyal. Az ajtó felé fordulok. Nagy fehér ajtó. Eva a kilincsre nyúl és kinyitja az ajtót feltárva a szobát. Belépek és egy hatalmas szobát látok magam előtt. Ez nem is szóba. Hanem szó szerint egy lakosztály! Csak nincs benne konyha. A francia ágy középen van fehér ágyneművel és arany ágykerettel. Jobbra egy hatalmas kanapé
Tévével és egy kis dohányzó asztallal. Balra egy üveg ajtó amin át látszik egy hatalmas fürdőszoba. Felnézek és itt is egy még nagyobb gyémánt csillár fogad. Jézusom. Otthon soha sem volt ekkora szobám. Mondjuk tisztában vagyok azzal, hogy Logan Alvarado király sokkal gazdagabb nálunk de ennyivel? Szóhoz sem jutok. -Megfelel kisasszony? Vagy más szobát szeretne kérni?- más szobát? Dehogy. Már ez is sok.

-Nem dehogy! Ez tökéletes. Köszönöm!- mondom Eva felé fordulva mosolyogva.

-Rendben. Itt hagyom a csomagjait. Este 6 kór lesz a vacsora a felséggel. Lent az ebédlőben.- mi? Vacsora? A leendő férjemmel? Húha.

-R...rendben köszönöm!- mondom kissé dadogva.

-Ha szüksége lenne rám akkor csak hívjon fel. Az 5 gombbal tud hívni engem.- mutat a mellettünk lévő falra ahol egy telefon lóg.

-Rendben!- mondom és figyelem ahogy Eva kilép az ajtón és maga mögött becsukja. Oda megyek az ágyhoz és leülök. Mit kéne felvennem a mai vacsorához? Hisz ott fogom megismerni a leendő férjemet. Dögöset húzzak fel? Vagy vissza fogottat? Fel állok az ágytól és oda megyek a bőröndiemhez. Megfogom az egyiket majd lerakom az ágyra. Ki cipzározóm és elkezdek kutatni a sok ruha közt. A kezembe kerül az egyik kedvenc ruhám. Ez tökéletes lesz.

————-
🖤Logan🖤

Belépek az ebédlőbe ahol a szokásos hosszú hatalmas asztal fogad telis tele különféle ennivalókkal. De most nem egy szék van az egyik végén hanem kettő. Egyik az egyik végén a másik a másik végén. Most fogok találkozni Isabellával. Nem mondom azt, hogy nem izgulok. Nagyon izgulok. Az egyik legszebb fekete öltönyömet húztam fel. Ritka alkalmakkor szoktam felhúzni de ez most az. Szerintem. Leülök az egyik székre és várom Isabellát. Ma délután érkezett meg. Sajnos nem tudtam üdvözölni mert parlamenti ülésen voltam. Remélem nem bánja. Lépteket hallok. Mögülem. Fejemet oda kapom és egy női alakot látok. Ez ő. Érzem. A szívem egyre gyorsabban ver. Mi a fasz van velem? Nagyot nyelek majd felállok és megfordulok. Isabellát látom. Istenem ez a ruha....lélegzet elállító. Egy vörös színű ráfeszülős hosszú selyem ruhát visel. Felnézek, hogy lássam az arcát. Kék szeme csak úgy csillog. Ajkán a ruhával megegyező színű rúzs van. Az arca kipirulva. Istenem, hogy fogom kibírni ezt a vacsorát. Vettem egy mély levegőt és elindultam felé.

-Isabella! Örvendek. Logan Alvarado vagyok.- nyújtom a kezem felé.

-Örvendek Logan.- mondja halvány mosollyal és kezet ráz velem. Istenem de könnyed és puha az érintése.

-Kérlek foglal helyet és vacsoráz velem.- mutatok az asztal végei székre.

-Rendben.- mondja majd megfordulok és leülök a helyemre. Nézem ahogy elhalad mellettem. Az illatát maga után húzza és megbabonáz. Az akaratom ellenére is a fenekére vándorol a tekintetem. Istenem még mindig tökéletes a feneke. Elkapom a tekintetem és nézem ahogy leül. Tekintetünk találkozik. De csend lapul közénk.

-Lenne egy kérdésem.- szakítja meg a csendet Isabella.

——————————————————————————
🖤Kedves ólvasóim🖤
🖤5. Fejezet hétfőn jön ki!🖤