Két elveszett lélek. Két összetört szív.
Olivía és Noah élete nem volt könnyű.
Hónapokon keresztül szenvedtek, míg nagy nehezen egymásra találtak.
A múlt béli fájó sérelmek és a kialakult bizalmatlanság miatt, Olivia félve közeledik a hihetetlenü...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Egy évvel ezelőtt, Október:
A tükörrel szemben állva, a mosdó kagylónak támaszkodva, megállás nélkül hullottak könnyeim. Alig bírtam megtartani magam. A fájdalom, amit éreztem leírhatatlan volt. Még alig fogtam fel mi is történt, és hogyan. Nyöszörögve letöröltem könnyeimet, majd fájó derekamra szorítva kezemet, elkezdtem a telefonomat keresni. A kanapé szélén találtam meg, amire rárogyva rögtön hívni kezdtem az egyetlen személyt. Remegő kezekkel fülemhez emeltem a telefont, és vártam.
- Szia! Mi a helyzet?
- Sofia!- kiabálás szerű hang ugrott ki ajkaim közül.
- Hé, minden rendben?
- Ide kell jönnöd!-suttogtam. – Nagyon gyorsan. Kérlek...
- 10 perc és ott vagyok, ne félj!
Nagyot sóhajtva hátra dőltem, és a készüléket elhajítottam...vártam és csak vártam. Türelmetlenül néztem az ajtót, hiszen a rosszullét kezdett úrrá lenni rajtam. Ám ekkor szőke hajú barátnőm laza ruházatban feltépte az ajtót, és hozzám szaladt. Szemeim kezdtek lecsukódni, de ő arcomat megütögetve próbált észhez téríteni.
- Mi történt? Ki csinálta ezt veled? Hol fáj?
Arca piros volt, szája pedig duzzadt. De én mintha hirtelen kettőt láttam volna belőle.
- Liam...- Próbáltam lecsukni szemeimet, ám ő megint megrázott.- Szakítottam vele, de nem bírta elviselni.
- Tessék? Olívia nézz rám!- Ujjait állam alá téve felé irányította fejemet. – Hol fáj a legjobban?
- A derekam.- Hunytam le újra szemem. – Megütött, én meg elestem. Sajog mindenem....
- Csak kerüljön a kezem közé...- Mormogta maga elé, majd megrázta fejét, és a zsebébe nyúlt – Hívnunk kell neked egy mentőt, az lesz a legjobb édesem!
Őszinte leszek, alig hallottam mit mond. Olyan kába voltam, és fáradt.- Halló....Igen, Jó napot egy mentőt szeretnék kérni!-szemeim lecsukódtak, s közben apró halk szavakat hallottam. – Nem. Szorítja az oldalát és..- ekkor mintha elvágták volna a képet, nagy lendülettel a kanapéra borultam ájultan...
Sok-sok órával később kezdtem ébredezni. Éreztem egy puha ágyat a hátam alatt, valamint egy kéz simogatását magamon. Irtó szomjas voltam, megpróbáltam kinyitni szemeimet, de a fény hatására felszisszentem.
- Olívia! Fent vagy?
Barátnőm sápadt arca hirtelen eltakarta a nap fényét.
- Megtennéd, hogy nem mozdulsz el innen? Így nem süt szemembe a nap. - Mosolyogtam fel rá.
