Két elveszett lélek. Két összetört szív.
Olivía és Noah élete nem volt könnyű.
Hónapokon keresztül szenvedtek, míg nagy nehezen egymásra találtak.
A múlt béli fájó sérelmek és a kialakult bizalmatlanság miatt, Olivia félve közeledik a hihetetlenü...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
2020, január
Három hónapja nem láttam az ismeretlen idegent. Azt a lányt, aki a bájával teljesen levett a lábamról. Minden egyes nap kimegyek a parkba és keresem, de mintha felszívódott volna. Egyszerűen nem találom... Tudom, hogy képtelenség, hiszen minden éjjel vele álmodok. Olyannyira belopta magát egy tündöklő idegen nő a szívembe, hogy számomra elfogytak a szavak. Nincsenek többé! Gyönyörű vörös lokniját összesen háromszor pillanthattam meg. Emlékszem, az utolsó alkalomkor fekete harisnya fedte apró lábait, és vörös szoknya billeget derekán. Olyan szívesen köré tekertem volna kezeimet, és bújtam volna el finom nyakába, de még nem tehettem. Aztán pedig eltűnt...
A hetek rohamosan teltek az elmúlt időben. A lelkem nagy része nem tudta eldönteni örüljön, vagy sírjon? Ezért mindkettőt tette egyszerre... rendkívül boldog voltam, hiszen édesanyám meggyógyult! Olyan hír volt ez, ami felfordította az egész világomat. Mollyval elmentem tortát venni, és este hármasban ünnepeltünk. Nem tudom elmondani mennyire könnyebbültem meg! Másnap reggel, első utam volt, hogy a temetőbe menjek. Emlékszem, azon a borús reggeli lelkileg összetört napon, azon a régi teraszon az ég felé néztem, és édesapám segítségét kértem. Ő pedig megsegített!
Ha úgy vesszük, az elmúlt három hónap leforgása alatt minden megváltozott és nagyot fordult. Már nem hiányzott az életemből semmi, csupán egy túlfűtött szerelmes csók, ami egy lehengerlően szép lányhoz tartozott. Ő hiányzott nekem! Őt akartam magam mellé, az életembe. És megfogadtam, hogy bármibe is kerül, meg akarom találni a puha kezét, hogy asztán gyűrűvel pecsételjem meg!
