Két elveszett lélek. Két összetört szív.
Olivía és Noah élete nem volt könnyű.
Hónapokon keresztül szenvedtek, míg nagy nehezen egymásra találtak.
A múlt béli fájó sérelmek és a kialakult bizalmatlanság miatt, Olivia félve közeledik a hihetetlenü...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
1 évvel ezelőtt, Május:
Reggel pontban 6 órakor jelzett a telefonom, mi szerint itt az ideje felkelni és egyetemre menni. A napjaim hetek óta be vannak osztva. Míg hétfőtől – szerdáig az egyetemen varrás és hímzés szakon tanulok, addig a többi nap egy kávézóban dolgozom.
A tükör előtt állva még utoljára megnéztem magam. Egy farmer nadrágot viseltem piros blúzzal, és egy vékony farmerkabáttal. Az idő kint ragyogó volt. Sütött a nap, és már rügyeztek a fák. Felöltöztem, és amint mindennel elkészültem a táskámat a vállamra kapva siettem a buszmegállóhoz. Nem költöztem még el, hiszen felújítás alatt áll a ház - addig is, anyával élek otthon.
Az egyetem reggelizőjében szoktam minden reggel összefutni gyerekkori barátnőmmel, Sofiával. Még nagyon régen, az általános iskolában ismertük meg egymást. Közel 15 éve...
Amint le száltam a buszról, hamar oda is értem. Néhány perc séta után, első utam a reggelizőbe vezetett, ahol néhány szállingózó diákon kívül nem nagyon volt más. Sofiát nem láttam, így miután vettem magamnak egy csokis fánkot leültem az asztalhoz és vártam.
Idő közben a zsebemben rezegni kezdett a telefonom. Felvettem, és mosolyogva fülemhez emeltem.
-Hahó! Szép jó reggelt tücsök!
- Jó reggelt! Csak nem felkeltél?
- Nagyon vicces... nem is értem miért nem tudtam tovább aludni!
- Nem aludtál jól?
- Ohh Bébi! Tudhatnád, hogy nélküled sose alszom jól. Szerintem gondold át az...
-Elég! Ezt már milliószor átrágtuk. –sóhajtottam félbeszakítva őt. Elegem van ebből a témából!
- Tudom, tudom... csak olyan jó lenne.- szerencsére valaki épp bejött az ajtón, mire oda pillantva észrevettem Sofiat.
- Ne haragj, de ebből nem fogok engedni bárhogyan is próbálkozol! Még kész sincs a lakás, de te már velem együtt akarsz beköltözni! Ha elér a kapcsolatunk oda, hogy összeköltözzünk, akkor jöhetsz!
- Figyelj, én megértem...
- Megjött Sofia, majd órák után hívlak. Rendben?- az idegtől pattogtak szemeim, és alig vártam, hogy végre lehessen a telefont. Ismét pipa voltam. A héten már nem is tudom hányadszor.
- Jól van, választd csak őt helyettem!- és rám nyomta a telefont... Sóhajtva barátnőmre néztem.
-Na mizu?-kortyolt bele kávéjába. – Zűr van a paradicsomban?
- Valami olyasmi... hagyjuk inkább. Anyud jobban van?
- Igen, sokkal. Bármilyen szörnyen is hangzik, meg nyugodtam, hogy csak gyomorrontása volt és nem egy baba.- jelentette ki úgy, mintha csak az időjárásról beszélgettünk volna.
