Megvártalak.

Mindketten ezt akarjuk

Elmentek Liyue belvárosába, ott találtak valami jó éttermet, oda beültek, Xiao szokásosan Almond Tofut evett, így Aether is ugyanazt válaszotta.

"Hmmm. Ez nagyon finom. Kezdem megérteni, hogy miért szereted ezt annyira."

"Igen, mert ez az egyik kevés dolog, ami emlékeztet a békésebb időkre," válaszolta halkan

Aether eggyüttérzően tette kezét a fiúéra.
"Most próbálj csak a jóra gondolni. Felejtsd el a problémáidat, még ha csak egy kis időre is."

"Ez nem ilyen egyszerű" tette hozzá "főleg ha alig van néhány dolog amit jónak lehetne nevezni."

"Próbáld meg az én kedvemért... kérlek"

Xiao lehunyta szemeit, látszólag gondolkodik valamin.
"Te. Te vagy az egyetlen jó dolog az életemben."

Aether a kedves szavaktól akaratlanul is elpirult, de még mindig a yaksát bámulta.
"Szeretlek, Xiao." mondta lágyan.

A délután hamar eltelt, mindketten megették az Almond Tofut, a nap már a horizonthoz közeledett.
Egymás mellett sétált a két fiú, lelkület egy értékes kötelék fonta át, szeretet volt ez. Az egymás közti bizalom, szerelem, törődés mindkettőjük szívét boldogsággal töltötte fel, minél gyorsabban lüktetve a vért bennük.

"Xiao, csinálhatnánk valami többet ma este?" kérdi ártatlan pofival Aether.

A fiú zavarodottan néz az utazóra.
"M-mármint mire gondolsz?"

"Boldoggá teheted magad.. velem." válaszol Aether vágyaktól csillogó szemmel.

Xiao lefagyott a realizálástól, nem gondolta volna, hogy Aether ezt akarja majd, de hát nem tagadhatta: fel lett fűtve csupán a gondolattól.

"Aether, én egy yaksa vagyok... túl kockázatos ezt csinálni, és nem akarlak bántani.. a karmikus adósságom miatt, én-"

"Nem baj.. engem nem érdekel a karmikus adósságod vagy a veszély hogy elveszted az önkontrollt, és bántani fogsz. Viselem a felelősséget, hogy minden az én hibám lesz.. csak kérlek..."

A fiú elnézett, látszólag nem érti az egészet.
"De miért akarod ezt? Főleg miért pont velem?"

"Mert... benned megbízom, és szeretlek."

Xiao csendben maradt, agyában átfutottak a gondolatok, nem is tudja igazán, hogy mit kéne csináljon.

"Umm... rendben.." válaszol végül

"De ha természetesen te is akarod, nem akarlak ebbe kényszeríteni" teszi hozzá Aether

"Értem.. én nem is tudom. Egy részem, mintha akarná, a másik viszont fél.. félek, hogy bántani foglak, vagy hogy nem csinálom elég jól."

"Nem baj.. hazakísérsz?" kérdi az utazó

"Uhh, persze!" válaszolt, kissé izgatottan és idegesen.

Aether egy mosollyal köszönte meg, majd eggyütt elmentek a fogadóig, de ott Xiao bizonytalanul megállt. Aether észrevette ezt, így hát szólt neki.
"Gyerünk, Xiao."

A yaksa csak bólintott, és szorosan követte a fiút"

"Megérkeztünk!" megérkezve az üres szobába Aether egyből levetette magát az ágyra, kinyújtva magát.

"Igen" tette hozzá csendesen a yaksa

"Na, gyere Xiao! mutat maga mellé Aether.

"De Paimon az ilyenkor hol-"
"Sshhh.. most nincs itt, az a lényeg" vág közbe Aether.

Bizonytalan léptekkel Aether felé halad, de úgy tűnik Aether már nagyon vágyik erre. És ő is, csak fél...