2024.04.29.
Melegszik kint az idő és én szenvedek,
Megöl hiányod.
Nem tudom,ennek most vége lesz?
Inkább csak várok
Emlékeimben táncolunk egy halk dallamra,
Nem lehet eldönteni,hogy szomorú vagy boldog e.
Remélem nem hagysz most magamra
De ha mégis, hát ég veled.
Felcsattanok dühömben ismét, várom hogy jelentkezz.
Egy üzenetnyire vagy tőlem, de mégsem közel.
Elhatározom: most veszekednem kell veled.
De valahogy sose jön össze.
Énekelem magamban a dallamot amire táncoltunk,
Most szomorúbbnak tűnik.
Lehet, az a hiba,hogy mindig megbocsátok.
De eldöntöm megint: tovább nem fogom tűrni.
Érzékeny búcsút veszek tőled, majd elmegyek emelt fővel!
És..akkor végre jelt adsz, már máshogy gondolom.
Talán nem kellene hegedűmet ennyire
Ellened hangolnom.
Telnek a percek, fejemben ismét te jársz.
Kívánom,bárcsak végre kimondanád amit akarsz.
Hiányzik az a tánc, az az egy amit adtál.
Most elzárnak a magad körül épített falak.
Melegszik az idő, de borzongat a hideg.
Attol tartok bele kell törődnöm.
Minek is érdekelsz, ha egyszer nem érdekellek.
Ha fáj is, talán el kell köszönnöm.
Melegszik az idő, és én beletörődök.
A keserédes hangulatomon semmi sem segít.
Egyetlen dolog vígasztal:
Talán jobb ez így.
