2024.07.14.
Tengerből kel a Nap,és oda fekszik vissza,
Értékelem ám,de szívem vágyik haza.
Haza,de nem a ház csábít, s nem is az ágyam,
Hanem otthonom két karja mely már vár rám.
Csodálatos hallani itt a hullámok zúgását,
Vagy azúrkék tengernek haragos morajlását.
Mégis, hiába próbálom,semmi sem olyan jó,
Mint hazaérve hallani a Te hangod.
És itt napnyugta után az élet nem áll meg,
Tovább zúg a tenger,hiába sötét lesz az ég.
Így hát én csillagokat nézve a földön fekszem,
Tudom,nem számít,hogy egymástól milyen messze,a csillagos égbolt összeköt minket.
