Éjjel, ágyban fekve erőlteti magát írásra,
De hiába,hisz meghalt benne a költő, mikor törött szíve meggyógyult.
A halott költő holtteste most vár a feltámadásra,
De egyben reméli,hogy gazdatestének szíve most az érzelmekkel elboldogul.
Lassan kiszárad a fortyogó gondolatok versbe folytott vértengere,
A szókönnyek nem hömpölyögnek minden egyes füzet lapján.
Már nem hoz fel mélyről jövő vershurrikánt az Ő neve,
Halott költőnk némán fekszik a holdvilágos éjszakán.
A gazdatest próbálkozik, defibrillálja a költő testét ameddig bele nem fárad,
De a boldogságnak a költő elvesztése volt az ára.
Lehet hát,hogy ennyi volt mi halott költőnktől tellett,
De lehet csak kímélni akarja a testet, melyben oly sokáig helye lehetett.
2024.08.20.
