Mondd csak, Szentek Szentje, ki babérjaidon ott fent pihensz,
Te hozzáférhetetlen és dicsőséges, kinek köszönhetően minden csakis jobb lesz.
Mondd csak, tetszik,min alattvalóid mennek keresztül nap mint nap, így te a luxusodban élhetsz?
Kérlek-könyörgök, hadd tudjam, magaddal szembenézni a tükörben naponta hányszor mersz?
Oh te dicső, áruldd el, milyen érzés a mindenhatóság?
Milyen érzés a földi hatalom? Na és a becsvágy?
Hisz tudjuk jól mi vezérel, mi hajtja nemes céljaid te álszent mártír!
Remélem hozzád méltót dőzsölsz majd porainkon mielőtt a halál hív.
Annyian vagyunk...te meg egyedül, mégsem mer szólni senki ellened.
Pedig a szóval élni nem büntethető cselekedet.
De valami mégis visszatart, valami amiről nem beszélünk,
Pedig kiabálni,ordítani szeretnénk: Élünk! Mi is élünk!
Te mindenkinél jobban tudod,ugye,te dicső,bölcs, és kedves?
Akkor miért van az,hogy aki a szemével lát és fülével hall, mind szebb jövőt keres?
Máshova mennek,futnak vakon,csak el innen! Messze!
Tudod-e, te égből küldetett király,hogy ez lesz a te országodnak veszte?
2024.09.17.
