Halványan csillogva

14.fejezet

Levi:

3 nap múlva aludtam és halottam furcsa hangokat. Ami alatt egyben a barlangot lezáró varázskapúra gondoltam, ez egy olyan láthatatlan kapu, amit az emberek nem látnak, de mi látjuk. Lényegében ugyanúgy néz ki, mint egy rács, szóval semmi különleges. Reménykedtem, hogy Don-ék megtaláltak, de nem így történt. És erre akkor ébredtem rá, amikor felkeltem és egy tömlöcben találtam magam. Ez az a tipikus zárka, amit a filmekben látsz. Mondjuk igazából a barlang egész barátságosnak tűnt inkább harcolok a pókokkal, mint hogy itt haljak meg kínok között. Fogalmam sincs Lexről, hogy most mi történt vele és egyáltalán hol van. Lehet, hogy amikor kiütöttek elrabolták Lexet. Remélem Don addigra már biztonságba helyezte. Vajon van valami esélye annak, hogy itt van? Mondjuk egy mellettem lévő cellában? Vagy csak meg akarom magam nyugtatni és ezért akarom ezeket be beszélni, bár minden jogom megvan hozzá, hogy össze legyek zavarodva. Ki ne lenne egy ilyen helyzetben?! Mindegy a kétségeim ellenére megpróbálom, hátha tényleg itt van.

-Hahó, van itt valaki?-Senki nem válaszolt, de valami bennem azt súgta, hogy próbáld meg még egyszer.

-Hahó! Van itt valaki?...Lex?-Mondtam ki a nevét kicsi hezitálás után. Percekig teljes csönd, most az egyszer ez a csönd tényleg idegtépő volt. Pedig én szeretem a csendet és a nyugalmat.

-Haló? Levi?-A hangja álmos volt, mint akit épp most keltettem föl az egyik legjobb álmából. Irigylem nekem is jó jönne egy kicsi nyugodtság.

-Lex, hol vagy?-Kérdeztem, mivel a hangja kicsit távolinak hangzott.

-Itt vagyok! Nézz már ki a rácson!-

Amikor kinéztem rájöttem, hogy a becsülésem nem volt valami pontos, mivel csak két cellával volt arrébb tőlem. Nem tudom mennyi ideje lehetett itt, de egy hete már fix. Látszik is rajta. Már mondtam volna a következő mondatomat, amikor bejöttek és egyből visszakoztam. Nem akarom, hogy lecsapják vagy akármi, mivel van egy sejtésem, hogy a mellettem lévő csávó sem járhatott másképp. A középkorú férfi megállt előttem és csak nézett rám, és én is, hiszen mi mást tudnék csinálni. Szerintem az ételt hozta, bár az ami a kezében van nehezen nevezném ételnek.

-Látom a barlang lakónk is felébredt.-Mondta és látszott rajta, hogy jól szórakozik. Mivel nem akartam neki örömet okozni, ezért azt mondtam neki, hogy:

-Igen felébredtem köszönöm, bár hozzá kell tennem, hogy itt az ágy sokkal kényelmesebb, mint a barlangban.-Mondtam egy boldog mosollyal az arcába.

-Hmmm....ennek örülök.-És becsúsztatta az ételt az alsó részén az ajtónak.

Ez idő alatt Lex végig csöndben volt. Ajánlom, hogy nem tettek vele semmit. Bár az erejét még nem szívták el, hiszen még él. Az őrrel egy pár percig farkas szemet néztek és neki is oda adta az ételt és kiment. Hála égnek!

-Lex! Mi történt pontosan mond el mindent. Minden. Apró. Részletet.-Az utolsó három szót főképp kihangsúlyoztam.

-Hát te hívtál el sétálni és utána elraboltak és itt ébredtem fel.-Én? O...csaknem bevetette a jó öreg hasonmás trükköt.

-Elsőnek is az nem én voltam, az Szubnisz egyik embere volt az én alakomban.-És itt jöttem rá, hogy még semmit nem tud erről az egészről.

-Ki az a Szubnisz?

-Nem érzel semmi furcsát abban a láncban? Vagy magadban, mintha egy oldalad el lenne nyomva és ki akar törni?-Ez egy jól irányzott kérdés, amivel ha szerencsém van ki tudjuk szabadítani magunkat.

-Hát igazából, de... valami furcsát érzek, de nem vagyok biztos benne, hogy az az.-Gyerünk már, nem hiszem el, hogy ennyire nem bízik saját magában. Ezen még sokat kell dolgozni, ha ki akarunk jutni.

-Tudod hogy kell meditálni?-ez egy elég spontán kérdés egy börtön közepén.

-Igen...miért?

-Arra szeretnélek kérni, hogy most csináld azt, amit mondok és ne kérdezz többet. Mindent meg fogok magyarázni később, ha kijutottunk.-A csöndből ítélve valószínűleg megértette.-Nyugtasd le az elméd és vonulj el az agyad legmélyére. Aztán onnan menj még beljebb és látod azokat a fehér vonalakat? Azokat....-Folytatni nem tudom, mivel lihegve és riadtan visszajött a jelenbe.

-Láttam...Levi, láttam!