Halványan csillogva

12.fejezet

Levi oldalán:

Miután lebeszéltem magammal, hogy a fel nyársalódás nem a legjobb halál kicsit körül néztem. Tudod talán nem is olyan kegyetlen Szubnisz, mint ahogy mindenki mondja. Vagy csak terve van velem és még életben akar tartani. Mindegy is éhen és szomjan nem halok legalább...azt majd az unalom okozza. Már el telt egy hét és nekem fogalmam sincs mi történik oda kint, vagy mi történik Lexxel. Egyáltalán állnak még az építmények vagy minden le van már rombolva porig. Ismerem Donnt egy ideje néha elég heves tud lenni, ami nem feltétlen a legjobb mindig. A mai napomat bogarak figyelésével töltöttem, mert hát mi mást tudnék csinálni. Néha megkérdőjlezem, hogy tényleg visszajönnek értem vagy itt fogok meghalni. Persze az elején ez jónak tünt, hogy biztosították a túlélésem, de már nem lesz elég sokáig.

Szubnisz oldalán:

Mi tart ennyi ideig neki, hogy megszervezzen egy támadást? Most komolyan már eltelt egy hét. Nem ennyi időre készültem annak a szerencsétlennek az étellel. És ha nem érdekelne, akkor simán hagynám meghalni, de tudom hogy szüksége van rá. A lány miatt. A tervem, mi szerint az egyik emberem át veszi Levi alakját( kísérletekkel bármire képes az ember) sikerrel járt, mivel az a kis idő után, amikor elraboltam Levit. Tökéletesen rávettem azt a buta lányt, hogy elhiggye ő Levi. És mivel Don csak három nap után pánikolt be, mivel azt hitte hogy gyanakodni kezdett a lány. És ezért utána nem intézhetett hívásokat, mivel az gyanús lett volna. Röhejes, hogy mennyire puha tolloznak ezzel az egyetlen kis virágszállal. Elég ránézni, látszik rajta, hogy megsem tudja védeni magát és nem mer semmit tenni. Tökéletes préda, a erősebb elpusztítja a gyengébbet, így működik az élet. Az elrablása a világ legegyszerűbb dolga volt a világon, mivel habár néha-néha gyanút foghatott az emberemre, de kérdésbe vonni már nem merte. Szóval most a vendégszeretetem élvezi, egy eléggé eldugott helyen, ahol senki nem találja meg. A gép még nem áll készen, de ha készen is lenne nem engedném, mivel még mindig nem látok semmi mozgást Don felől....ami rettentően furcsa.

-Szub! Miért nem történt még mindig semmi?-Azt hiszem ez egyértelmű, hogy ki lehet az aki így megmeri zavarni a nyugalmamat.

-Xing, te azt hiszed, hogy az emberek személyes tere azért van, hogy csak úgy bepofátlankodj. És mondtam már, hogy tanulj meg kopogni.-Néha úgy érzem túl sok mindent enged meg magának. A türelmem pedig vészesen fogy. Habár ez a mostani időszakra bármire mondható nálam.

-Biztos vagy benne, hogy támadni fog?-Ember rossz lábbal kelt, miért von mindent amit állítok kétségbe!

-Biztos vagyok benne, nem hagyna egy ilyet szó nélkül. És ebben biztos vagyok, és ne merészeld még egyszer kétségbe vonni a szavamat, főleg nem ilyen hangnemben!-Mondtam erélyes hangnemben, mivel nem engedhetem neki, hogy azt higgye, hogy azért mivel jóban vagyunk már mindent megtehet.

Ami után kicsit útba igazítottam eltévedt barátomat, utána már nyugodtan tölthettem a délutánom egyedül.