Halványan csillogva

13.fejezet

Lex:

Nem hiszem el, hogy ez történt! MIÉRT?! HOGY!? Jó semmi baj nyugodj meg, de hogy kellene megnyugodnom, amikor rohadtul elraboltak és méghozzá fogalmam sincs hogy hol a fenében vagyok. Levi elhívott sétálni és utána teljes sötétség. Nem is tudom, hogy hol vagyok. Egyáltalán mi ez a hely? Valami túl jól megépített pokol imitáció? Mondjuk nagyon kétlem, ez a rész ahol vagyok olyan, mint egy börtön mint a filmekben: sötét tégla falak(amik teljesen jól elnyomják a kiáltásokat), rács, de még milyen ezen még a vas ember sem menne keresztül. És de nem utolsó sorban a láncok, mert az nem hiányozhat egy börtön cellából sem. Hiszen különben mivel lennének oda kötözve az emberek, úgy mint én most. Ez a hely nem úgy néz ki, mint ahova napiszinten hívnak takarítónőt, nem szerintem igazából ez a hely még soha életében nem látott bármilyen nemű takarító eszközt. De a fő probléma nem is a tisztaság, mármint ez is nagyon fontos. A legkiakasztóbb dolog az, hogy elraboltak. És most mi lesz, nem így terveztem meghalni, főképp nem valami idegen keze által.

Egy pár óra múlva bejött egy pasas, olyan középkorúnak tűnik. És mivel mit mondhatnék egyből megkérdeztem, hogy hol vagyok. Ő erre csak nevetett és azt mondta, hogy tudod te jól. DE MIT??! Több kérdésre nem is lett volna időm, mivel elment....nevetgélve. A paraszt. Nem volt lehetőségem megkérdezni azt sem, hogy miért érzem furán magam ebben a láncban. Mármint persze nem kellemes leláncolva lenni, de ez valami más, mintha elvenné az egyik oldalamat. De nem értem...én már nem értek semmit.

Szubnisz:

-Uram! levittem neki az ételt.-Mondja az egyik emberem, amíg én csak nyugodtan iszogatom a vörös boromat.

-Kérdezett valamit?-Nem mintha túlságosan érdekelne a picsogása.

-Igen, kérdezte hol van, de mást nem mivel egyből kijöttem onnan, ahogy fenséged parancsolta.-Igen megtiltom, mivel nem kell, hogy sokat beszéljen akárkivel is. Talán ő nem tudja, de az aki a Mórfát használni tudja nos...annak nem ez az egyetlen képessége: rábeszélő képesség, telekinézis minden amit el lehet képzelni. Mi nekünk sima teremtményeknek, akár uralkodói vér, akár nem nincs több képességünk, mint az alattvalóinknak. Lényegében a becsületünk és a családunk tett uralkodóvá. Én hiszem azt, hogy nem mindenki érdemli meg, hogy oda szülessen ahová. A testvérem a legjobb példa, ő neki fontosabb volt, hogy az akkori barátnője után menjen. És hajlandó volt mindenről, ami az övé volt lemondani, csak azért mert az a lány mondta. Hihetetlen, hogy egyesek mennyire naivnak tudnak lenni, a testvérem(akinek nem mondjuk ki a nevét, mivel apám annyira becsület sértőnek tartotta ezt a dolgot, hogy megtiltotta hogy kimondjuk a nevét. Aki pedig kimondta, az eltűnt. A bátyám lett volna a trón örökös, már olyan közel volt hozzá, hogy minden az övé legyen, de eldobta a lehetőséget. Én mindig is erről álmodtam, de akkor még közel sem jártam hozzá, apám minden figyelmét csakis neki szentelte. Senki másnak.).