1.fejezet

8 2 0
                                    

Csak úgy mint ahogy szoktam elindultam suliba azon gondolkozva, hogy mi vár rám ma. Ma alapból sem éreztem valami jól magam, nemhogy még az osztályommal szívjak. Időközben oda értem az iskolához és máris görcsbe rándult a gyomrom. Nagy nehezen beléptem és elindultam az osztályterem felé.

-Nézd csak ki jött meg?-Mondták kiröhögve engem.

Én csak csöndben maradtam és nem mondtam semmit. Már nem ez az első alkalom. Sokszor szoktak piszkálni főleg azzal, hogy leszbikus vagyok. Az óra alatt próbáltam volna figyelni, de nem teljesen sikerült, mivel nem hagytak békén.

Csak egy kicsit jobban elmondva a történteket az elején minden rendben volt, beilleszkedtem és elfogadtak. Csak aztán idővel a barátaim is ellenem fordultak, csak azért mert felvállaltam a hogy a lányokhoz vonzódom. Úgyhogy azóta van ez így. Az életemet teljesen felforgatták és otthon sem olyan egyszerű, főleg igy hogy anyukám elhagyott. Az osztályom sokszor vágta azt az arcomba, hogy még neki se kellettem csak úgy mint ahogy senkinek.

Amint vége lett az órának egyből kimentem, szinte szaladtam csak hogy nehogy hozzám tudjanak szólni. Egyszerűen nem értem hogy az emberek, hogy lehetnek ilyen kegyetlenek csak azért mert valaki más. A nap további része ugyanígy telt egyedül és lassan. Amikor látom, hogy mások milyen jól szórakoznak másokkal, egyszerűen féltékeny vagyok. Én is így akarok szórakozni, mint anno.

Ebédszünet:

Én csak ettem egyedül, mint ahogy szoktam. Aztán egyik seggfej, akit Márknak hívnak odajött a ,,bandájával" és homokot szórt a kajámra.

-MI A ?!!-Kérdeztem kiabálva.

-Opsz, bocsi azt hittem a homokosok szeretik a homokot.-Mondta önelégült vigyorral az arcában.

Lepacsizott a haverjaival és elmentek. Én csak ott álltam a sírás szélén, míg a többiek csak röhögtek rajtam. Megfogtam a cuccaimat és kirohantam onnan el egy elzárt helyre, ahol egyedül lehetek. Nem bírtam tovább csak sirtam és sirtam, már nem tudtam tovább tartani. Amiután kisírtam magam rájöttem, hogy lekéstem az utolsó órámat. De ez most nem érdekelt csak az volt lényeg, hogy most ameddig senki sincs a folyosón ki surranjak és haza szaladjak. Pontosan ezt tettem, félve kiléptem a folyosóra megnézni hogy van e valaki kint hála az égnek nem volt. Úgyhogy kaptam az alkalmon és szaladtam, ahogy a lábam bírta.

Halványan csillogvaOù les histoires vivent. Découvrez maintenant