Aztán egy pár perc múlva oda értünk ahhoz a barlanghoz. Nagyon szép volt a sok zöld fával körülvéve. A közepén állt egy kőszikla.
-Azt mondják, hogy ennek a helynek energiája és varázsereje van. Terjengenek mondák arról, hogy régen volt egy ember, aki rá írogatta a gondolatait és teljesültek.
-Pfhhh...... persze én nem hiszek hókúsz pókuszokban.-Mondtam szarkasztikusan.
-Ha nem hiszel benne akkor próbáld ki és meglátod.
Gondolkodás nélkül elindultam a kő felé, hogy írjak rá. Ekkor eszembe jutottak az iskolai események. Eszembe jutott az a hülye Márk, aki a fő feje azoknak az idiótáknak. Mi lenne ha őt írnám, elvégre úgysem igaz ez a baromság.
-Vigyázz, hogy mit írsz! Ne feledd a szavaknak hatalma van!-Mondta szerintem figyelmeztetés gyanánt.
Én sokat foglalkozva a figyelmeztetésével már el is kezdtem írni, hogy:
,,Bárcsak megutálnák Márkot"
A lelki ismertem a legmélyén azt mondta, hogy ez nem szép és, ha te is olyan leszel mint ők akkor te sem leszel jobb. De a megbántottságom nem engedte, hogy hallgassak rá.
-Te nem írsz semmit?-Kérdeztem tőle.
-Nem köszi, megvagyok. Most már indulhatunk vissza?
-Igen.
Elindultunk visszafelé és beszélgettünk még egy pár dologról. De engem még mindig az érdekelne, hogy ő mit gondol, milyen gondolatai vannak. Sohasem mutatja ki. És csak csendben figyelt engem írás közben is. Ez komolyan érdekel engem. De nem tudom, hogy erre rákérdezhetek-e.
Este azon gondolkodtam, hogy hogyha ez tényleg igaz akkor mekkora hatalmam lehet ezzel. Csak nem szabad, hogy visszaéljek vele.
Másnap már éppen az utamon voltam a sulihoz, amikor láttam hogy valami nincs rendben. Egy mentő autó állt a suli elött.
-Mi történt?
-Mark.......Mark..........meghallt!-Mondta az egyik haverja a sírással küszködve.
Mi????? De, hogy???? Nem ehhez biztos nincs köze a tegnapinak. Ez képtelenség!!!!
-De mégis, hogy?-Kérdeztem nyugodtan, mert őszintén a lelkem mélyén kicsit örültem.
Erre már nem válaszoltak, mert mindenkit elküldött a tanár, hogy menjen az órájára. A nap további része nyugodtan telt, nem piszkáltak. Aztán a szünetben találkoztam Levivel is.
-Amúgy mit írtál a kőre?
-Ömmmm..háttt-Mondtam bizonytalanul.
-Lex mit írtál arra a kőre?-Kérdezte kissé idegesen.
-Azt, hogy tűnjön el, de nem hogy meghalljon!-Mondtam mentegetőzve.
Mit is mondtam neked erről a dologról!!!!-Mondta kicsit felemelve a hangját és elkezdett felém jönni. Én csak hátráltam és a hátam neki ütközött a falnak.
-Mondtam a szavaknak hatalma van és nem játékszer!!!
-Én....tudom bocsánat.-Mondtam halkan a padlót bámulva.
-És mond csak most mit kezdjek a bocsánatoddal. Tudnom kellett volna, hogy nem lehet megbízni benned. Tudhattam volna, hogy....
Hirtelen nem értettem miről beszél, miért beszél úgy mintha ő nem lenne ember. Már nem értek semmit.
-Ezt meg hogy érted?-Kérdeztem kíváncsian.
-Mindegy semmi vedd úgy, hogy semmit nem mondtam.-Mondta és hátat fordított nekem.
Most komoly előbb úgy beszél, mint valami külön lény. Most meg itt akar hagyni, mert rákérdeztem. Na nem ezt már kiderítem, hogy mi van vele. Habár eddig is néha furcsa volt, sokszor olyan érzésem volt mellette, mintha olvasna a gondolataimban.
KAMU SEDANG MEMBACA
Halványan csillogva
FantasiEgy lány, aki azt sem tudja hogy mit tud és két világ, aki arra vadászik ami csak neki van. A különbség csak annyi, hogy a kettő világ teljesen más szándékokkal rendelkezik.
