Kaharnar a köd istene egy saját emberi élőlényt akart létrehozni ami kitűnik a többi ember közül. Egy befejezetlen ember volt. Majd később betoborozták őt a hadseregbe és Sötétnek szólították. De Sötétnek a teremtője nem mondta el neki, hogy milyen...
Sötét ide bukkant. A Rangarokba Ez a hely egy ködös hegység ami nagyon tetszet neki. Itt viking népek élnek törpék, sárkányok, óriások. Meg sok rejtélyes lény. De ezt még Sötét nem tudta. Majd erdőkről erdőkre járkált míg egy civilizációt látott. A vikingek. Fonott hajú, szakállas, kitetovált, bundát hordó északi barbár nép. De békésen fogadták Sötétet. Droján a vezér megszólította Sötétet:
-Nem vonulnál be a seregbe? Habár minek, hiszen ez csak egy alacsony sovány ember! -utána nevetett Droján.
Sötét ezt megbántotta de aztán bemutatkozott a vikingeknek és mesélt magáról. Sötét látta, hogy a faluban törpék is élnek ezért nem mert mesélni az elfekről és a sziuletekről. A diadémáját nem merte meg mutatni mert az is az elfektől származik. Tudni való, hogy a törpék gyűlölik az elfeket míg az elfek utálják az orkokat és az orkok ki nem álhatják az embereket. Visszatérve a történethez, Sötétet érdekelte a rúnák a skandináv legendák, istenek, történetek és misztikus lények. Majd erről elbeszélgettek. Eztkövetően egy bölcs, szakállas manó időt jósolt. Azt, hogy milyen lessz az időjárás. Hiszen ő egy időjós. Majd ezt Sötétet lenyűgözte. Aztán egy öreg varázsló mutatta be tehetségét. Alchemizmus. Aztan Sötét megszólalt:
-Én ismerem ezt a mesterséget! -a varázsló csodálkozott ezen a mondaton.
Így hát a varázsló beküldte őt a kunyhójába ahol beszélgettek. Sötét megemlítette Tefront akit a varázsló ismert. A varázsló megmagyarázta Sötét képességeit. Ismerte Kaharnar istent is. Mindent tudott. Bölcs volt. Sötét történetét is hallotta a varázsló. Sötét eddig nem tudta, hogy a háta mögött legendaként beszélnek róla. Valaki egy naplóban is megemlítette Sötétet ilyen formában: "Egy hosszú fekete hajú, sovány, sápadt és fehér szemű embert látam a városban és fekete páncélban volt egy koboldal. Sötétnek szólították.„ A varázsló ezt fölidézte és Sötét elgondolkodott ezen mélyen. Majd vihar közeledett úgyhogy Sötét elindult tovább, el messzire a vikingektől. Amikor egy völgybe ért a Rangarok-on belül egy fekete sárkányt látott. Sötét nagyon megilyedt.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Menekülni próbált de a sárkány repült utána. Eszébe jutott a békesítés ereje amit a táborban vett észre még réges régen. Sajnos még mielőt az erejét hásználni készült volna elrúgta őt a sárkány. Repülve zuhant Sötét és sikított miközben zuhant, hogy a halál sikolyát használja ami nem sikerült. De aztán rájött, hogy nem tudd meg halni de viszont fájdalmakat tud érezni. Majd Sötét megált a levegőben. Egy pillanatra csodálkozott de aztán meg mozdult és Sötét rájött, hogy tud repülni. Ez a kilencedik ereje. Sötét boldog lett és utána már égen járta a világott. De mivel rajta volt mind két gyűrű ezért bármeddig tudta csinálni, a vörös ékkő miatt meg sebesen. Egy óriási nagy folyammal találkozott repülés közben. Úgy gondolta, hogy leszáll a földre és kagylókat gyűjt. De nem volt ott kagyló. De viszont volt egy híd amit fekete angyalok őriztek. A híd az óriások földjére vezet de senki sem jöhetett be. Sötét meglátott egy hajót közeledni felé. A sziluett-ek száltak ki belőle. Sötét rögtön odament egy sziluetthez, hogy jelezze nekik, hogy itt törpék is vannak. A sziluett azt mondta neki, hogy:
-A törpék a barátaink mégis az elfek rokonai vagyunk. -ezen Sötét csodálkozott.
Aztán ki jött az összes sziluett és Sötétnek jöttek segíteni a kalandjában. Mendegéltek a Rangarok hegységein és folyókon úsztak át. Majd találtak egy viking civilizációt. Egy nagy falu volt tele emberekkel. Törpök viszont nem voltak ott. De egy pogány szertartás volt a közösségben. Sötét és a sziluettek attól féltek, hogy itt áldozás folyik. Mert némi vér is volt ott. Amikor Sötétet meglátták a szertartást tartó sámánok és emberek akkor ilyedve rohantak tőle. Sötétnek bűntudata lett de viszont aztán rájött arra, hogy miért ilyedtek meg. A Tahandzsahaganagna hegynek a csúcsán réges régen volt egy legendás harcos aki a sziluettek vezére volt. De viszont ő egy ember volt. Fehér szemekkel mert vak volt. De a sok hó miatt nem tudott járni rendesen a hadával meg a hegy az eget karcolta át. A hegy csúcsán éltek a vikingek elődjei és a harcos rájuk támadot. Így hát az egyik viking család elmenekült egy olyan helyre ahol most is élnek azok a vikingek akik elmenekültek Sötét elől. Ezt Sötét egy könyvből olvasott amit a tábortűznél talált. Ezért a sziluettek és Sötét követték a vikingek nyomait, hogy elmagyarázhassák kik is ők valójában. Egy erdőbe menekültek a vikingek és Sötét így szólalt:
-Mi nem bántunk senkit! Azért jöttünk mert világot járunk. Én nem az a harcos vagyok aki a Tahandzsahaganagna hegyen ölte meg az elődjeiteket. Engem Sötétnek hívnak és a sziluettek barátságosan látogatták meg a falut. Nem akartuk megzavarni a szertartásaitokat. Visszakisérünk benneteket! -ezt sorolta Sötét a menekülőknek.
Aztán Sötét visszahozta őket a falujukba és bemutatkozott nekik és elmesélte a tőrténetét. A vikingek hoztak a sziluetteknek élelmet és aranyat de Sötétnek egy medált adtak. Egy "Ω" jel szerepelt rajta. Ez a medál gyógyít. Ametisztből volt a medál. Sötét tovább folytatta kalandját a sziluettekkel.
