A Maffia fogságában (szüneteltetve)

2. fejezet

"If not now then when."

Egy fiatalokkal teli, különböző színekben világító ház előtt parkoltunk le. A kocsiból kiszállva a szituációtól idegenkedve sétáltam a bejárat felé. Adam egy nagyobb társasághoz sétálva kezet fogott a csapat fiú tagjaival, és ott maradt velük beszélgetni.

- Menjünk be - ragadta meg a kezem Maya, és elkezdett befelé húzni. A házban, ami valójában egy kocsma volt, még nagyobb tömeg fogadott, a zene üvöltött, és mindenki vidáman táncolt vagy beszélgett a másikkal. A zaj központját keresve mentünk hátra, ahol egy hatalmas tér fogadott minket az épület belsejében.

- Igyunk valamit - nézett rám a barátnőm. A hangzavarban alig értettem a szavait, így csak egy bólintással reagáltam. A bárpultnál azonnal kértünk egy-egy Whiskyt. Az alkoholt kortyolgatva vettem észre a felénk közeledő Adamet és a többi fiút.

- Sziasztok - köszöntek a srácok. Noah tekintete azonnal megakadt rajtam. - Az igen, kislány. Kitettél magadért - mondta elismerően.

- Messze te vagy a legcsinosabb - kontrázott Ben, a többiek pedig folyamatosan bólogattak, egyetértve a szavaival.

- Én meg majd köddé válok - forgatta a szemeit Maya, majd elindult a tömegbe.

- Táncolunk? - nézett rám Noah.

- Persze - mondtam, majd elfogadva a felém nyújtott kezét bementünk a táncoló emberek közé. Noah a kezét a derekamra helyezve húzott magához és a zene ritmusára kezdtünk el táncolni. Egy idő után a többiek is odajöttek hozzánk, így felváltva táncoltam mindenkivel.

- Akkor most jöhet egy legjobb barátnős tánc - nyúltam Maya felé, és elhúztam Christől, aki bosszúsan nézett rám. - Bocsi - mondtam behúzott nyakkal. Maya nevetve jött utánam, majd közel állva egymáshoz ringatni kezdtük a csípőnket. Már egy ideje táncoltunk, amikor a barátnőm hirtelen megszólalt.

- Egy férfi folyamatosan téged bámul az emeletről - mondta halkan. - Megforgatlak, addig le tudod csekkolni - folytatta.
A kezét fogva lassan megfordultam, majd a bárpult fölé benyúló elzárt részre emeltem a tekintetem. A férfiak iszogatva élvezték a körülöttük lévő alulöltözött lányok táncát, néhányan pedig az ölükben helyet foglaló nőkkel foglalkoztak.
Végül megtaláltam, akit kerestem. Igaza volt Mayanak.
A férfi engem bámult.
A sötét miatt sajnos nem láttam a kinézetét. Mindenesetre volt valami a szemében, ami nem tetszett, miközben engem nézett.
A továbbiakban nem akartam ezzel foglalkozni, így elhatároztam, hogy csak és kizárólag a barátaimra fogok koncentrálni. Megérdemlik, és azt hiszem, hogy ennyi tanulás után én is.
A megállás nélküli tánc eléggé kifárasztott, illetve a levegő is kezdett nyomasztóvá válni számomra.

- Kimegyek egy kicsit levegőzni - kiabáltam Mayanak.

- Rosszul vagy? Menjek veled? - kérdezte azonnal, nekem pedig mosoly kúszott a számra.

- Nem kell, köszönöm. 10 perc és jövök - mondtam. Vagyis csak ezt terveztem.

- Szólj, ha baj van - nézett a szemembe. Egy bólintás kíséretében megfordultam, majd magam mögött hagyva a tömeget kiléptem az épületből. Az utcán sétálgatva egy sötét sikátorban kötöttem ki. Nem akartam bemenni, de észrevettem egy sötét alakot, aki mögöttem jött, pontosabban követett, így nem maradt más választásom, be kellett mennem a sikátorba. Bár ne tettem volna!
Sietősen mentem a keskeny úton, csakhogy zsákutca volt. Esélyem se volt a menekülésre.

- Francba! - szitkozódtam.

Kénytelen voltam megfordulni, de meglepetésemre senki sem állt mögöttem. Mielőtt megkönnyebbülhettem volna, valaki hátulról megragadta a derekam, majd egy rongyot nyomott az orrom elé. Egy darabig küzdöttem, de végül minden energiám elszállt. Az utolsó, amire emlékszem, hogy az ismeretlen a karjaiba kap, majd elnyelt a sötétség.