A Maffia fogságában (szüneteltetve)

10. fejezet

" I don't stop when im tired. I stop when im done."

Elmegy. Connor elmegy.
Alig tudtam visszafogni az örömöm, amikor bejelentette az utazását.
Nem lesz itthon három napig. Vagyis van esélyem elszökni. Lehet, hogy Nick mellett nehéz lesz, de megoldom. Képes vagyok rá.
Szerettem volna, hogyha minél előbb átmegyünk az utazásuk napjára, és közelebb kerülhetek a szabadságom pillanatához, éppen ezért egy gyors fürdést követően lefeküdtem az ágyamba, és lehunyva a szemem azonnal elnyomott az álom.

***

Reggel egy hangos csörömpölésre ébredtem, amit egy hangos káromkodás követett. Aiden.
Álmosan, egy pizsamaként szolgáló bő férfi pólóban mentem le a lépcsőn. A három férfi a konyhában tartózkodott, miközben Nick Aident szidta ezerrel, mivel leejtett egy tányért és eltörte. Annak a hangjára ébredtem fel.

- Nem tudtál volna mindjárt kettőt eltörni korán reggel? - kérdeztem kissé kómásan, miközben a mellkasom összefont karjaimmal dőltem a boltív falának. Mindhárman felkapták a fejüket a hangomra.

A két fiú a szemembe nézve próbálta visszatartani a nevetést. Biztosan vicces lehetett a reggeli ábrázatom.
Ezzel szemben Connor, aki nincs hozzászokva a hiányos öltözékemhez, kissé meglepődve ugyan, de többször is végigmért a tekintetével. Mikor újra rám nézett, láttam valami furcsát a szemében, de nem tudom, hogy mit. Viszont a szituáció kezdett kínossá válni, ezért Nick megtörte a csendet.

- Korán reggel? 10 óra elmúlt. Ez neked korán reggel? - kérdezte elképedve.

- Persze, hogy az - forgattam a szemem. - Ha nem tudnád, hivatalosan tavaszi szünet van. Senki se kel fel hajnalok hajnalán. Hülye, aki megteszi - mondtam, ezzel utalva rájuk is. - Mellesleg jól kell kinéznem, hogyha sok pénzt akartok kapni értem. Nem állíthatok be sehova karikás szemekkel. Szükségem van a szépítő alvásomra - tártam szét a karom visszatartott nevetéssel.

- Haha, marha vicces - nézett rám dühösen Nick.

- Szerintem tényleg az - röhögött Aiden, majd büszkén lepacsizott velem.

- Mikor mentek? - kérdeztem, miután lecsillapodtunk. A fiú gyors pillantást vetett a főnökére, majd csekkolta a márkás óráján az időt, és ismét rám nézett.

- Most - felelte, majd látva az arcomra kiülő szomorúságot, szorosan átölelt. Szomorúan lehunytam a szemem, és viszonoztam az ölelését. - Vigyázz magadra, kislány - kacsintott rám.

Indulófélben voltak, amikor Connor visszafordult az ajtóból, és a mellettem álló férfira pillantott.

- Vigyázz rá - biccentette felém a fejét. Nick határozottan bólintott.

***

- Van terved estére? - kérdeztem Nicket. Nem válaszolt. Percek óta csak mered maga elé és nem reagál. - Nick - szóltam rá erélyesebben. Azonnal felkapta a fejét és kitisztult tekintettel nézett rám.

- Ne haragudj, de mit mondtál? - kérdezte megvakarva a tarkóját.

- Van terved estére? - ismételtem meg a kérdést, mire csak egy furcsa pillantást kaptam. Körbenézve realizálta, hogy besötétedett.

- Már este is van? - kérdezte csodálkozva, mire elnevettem magam.

- Igen - bólogattam. - Mi van veled? Egész nap szótlan voltál. Történt valami? - néztem rá kedvesen.

- Igazából csak az ügyed miatt akadtam ki - mondta őszintén. - Connor a spanyolokkal tárgyal. A vezér, aki meg akar venni a húgom gyilkosa - közölte keményen. Elkerekedett szemekkel néztem rá.

Ezt nem hiszem el.
Amelia gyilkosa lesz a "tulajdonosom". Nem. Nem lehet.
Egyre biztosabbá vált az a tény, hogy ma éjszaka el fogok szökni, de egyelőre nem foglalkoztam a tervemmel, hanem Nickkel.

- Sajnálom - fogtam meg a kezét. Halványan rám mosolygott, majd felemelve a kezem nyomott rá egy puszit.

- Nem kell. Nehéz, de elfogadom. Ezért sem akarta Connor, hogy vele menjek. Ha találkozom vele fixen megölöm - közölte halál komolyan. - És jelenleg ő adja érted a legtöbbet, így nem tehetjük meg azt, hogy őt is elutasítjuk. Az már pofátlanság - tette hozzá kissé szomorkásan. Halovány mosollyal pillantottam fel érzelmileg kissé megviselt arcára, majd megpusziltam az említett testrészét.

- Ne aggódj, Nick. Ha Connor ezt tartja jónak, ám legyen - mondtam egyszerűen. A fiú együttérzően szorította meg a kezem, majd elindult kifelé a szobából, de az ajtónál még megállt.

- Jó éjszakát, Brook - köszönt el tőlem, majd kiment.

- Jó éjt - kiáltottam utána, majd felmásztam az ágyamra.

A hátamon feküdtem és vártam a tökéletes pillanatot. Hosszú percek teltek el, mire megtörtént az, amire vártam.
A folyosón hirtelen elcsendesedő beszélgetés jelezte számomra, hogy itt az idő. Őrváltás van.
Felálltam az ágyról, majd bementem a fürdőbe. Az ablakhoz léptem, majd óvatosan kinyitottam. Még a reggeli készülődésemkor meglazítottam, így könnyen ki tudtam nyitni. Az ablakpárkányra ülve lassan felálltam, majd leengedtem magam annyira, hogy meg tudjam fogni a párkányt. A levegőben lógva szorosan becsuktam a szemem és lelkileg felkészültem az ugrásra. Az emeleten voltam, és féltem, hogy rosszul fogok érkezni, és kimegy a bokám, vagy rosszabb esetben el is törik.
De nem érdekelt. Szabad akartam lenni.
Vettem egy nagy levegőt és ugrottam. Pár pillanatig a levegőben zuhantam, majd hirtelen földet értem. Valóban fájdalmas volt az esésem, de semmi bajom nem volt. Lassan felálltam, és körülnézve megállapítottam, hogy senki sincs az udvaron. Éppen ezért sokkal bátrabban indultam el egy kis épület felé, ami kinézetre garázsnak tűnt, így reméltem, hogy találok benne bármilyen járművet, amivel elhúzhatok innen.
Kinyitottam az épület ajtaját, beléptem, majd a mozgásérzékelős lámpák felkapcsoltak, érezve a jelenlétem.
Szétnézve eltátottam a számat. Jobbnál jobb autók voltak ebben a garázsban. BMW, Mercedes és még sok más.
A tekintetem azonnal megakadt egy fekete Audin.

- Te szépen velem jössz - néztem az én gyönyörűségemre, mintha értené amit mondok.

Beszálltam, megkerestem a kulcsot, és elindítottam. Elképesztő hangja volt. Imádom.
A kulcs mellett egy kis távirányító is volt. A garázs ajtajának zára. Rányomtam a gombra, így az ajtó lassan elkezdett kinyílni. Reménykedtem benne, hogy még nem vették észre az eltűnésem.
Lassan kigurultam az épületből, majd megnyomtam a másik, ajtózáró gombot. Eltettem, és rátapostam a gázpedálra, hogy minél előbb hazaérjek, és végleg magam mögött tudhassam ezt a helyet, az emberekkel együtt. Lehet, hogy kedvelem Aident és Nicket, de nem szabad elfelejtenem, hogy kik ők.
A visszapillantóban még utoljára ránéztem a házra, ami a távolodásom miatt egyre kisebb vált.

- Viszlát, seggfej - mondtam Conorra gondolva, majd az útra koncentrálva mentem haza.