A Maffia fogságában (szüneteltetve)

7. fejezet

" Although the world is full of suffering, it is also full of the overcoming of it."

Nick délután egy kicsit bejött hozzám, de sajnos nem maradhatott sokáig, viszont az a 10 perc, amit velem töltött, fantasztikus volt. Sokkal többet nem tudtam meg a múltjáról, de azt megállapíthatom, hogy alapjába véve jó ember, de a régi életében biztosan voltak olyan események, amik rossz hatással voltak rá. Mint például a húga halála.
Éppen a foglalkozásáról mesélt (maffián belül ő a hacker), amikor megrezzent a telefonja. Mutatóujját feltéve jelezte, hogy adjak neki egy percet, majd miután elolvasta az üzenetet, nem foglalkozva semmivel, otthagyott. Csak úgy, szó nélkül kiment az ajtón... Ami nyitva maradt. Egyébként is furdalt a kíváncsiság, hogy mi lehet odakint, és e mellé még becsatlakozott az éhségem is, szóval úgy döntöttem, hogy kimerészkedek a szobából. Először óvatosan körülnéztem, de meglepetésemre senki sem állt a szobám előtt, pedig Aiden azt mondta, hogy 24 órás felügyelet alatt állok, így mindig van két őr az ajtóm előtt. Megkönnyebbülve felsóhajtottam, majd elindultam. A folyosó végén megláttam egy csigalépcsőt, ezért odasétáltam, gondolván, hogy a földszinten van a konyha, és a lépcső levezet oda. A kezemmel már megragadtam a korlátot, amikor veszekedés hangja ütötte meg a fülem.

- 12 millió. Felfogtad te, hogy az mennyi pénz? - kérdezte dühösen a hang alapján Connor. - Jóval több, mint amennyit eredetileg ki kellene fizetniük Rodriguezéknek.

- Az lehet, de akkor is kevés. Én a helyedben jóval többet kérnék egy ilyen lányért - vágta rá Aiden.

- Nem hinném, hogy van olyan ember, aki 12-nél többet adna érte. Túl sok egy lányé - kezdte Connor, majd hirtelen elcsendesedett. - Hónapokat kéne várnom azért, hogy legyen egy olyan érdeklődő, aki többet fizetne Brooklynért, mint amennyit most ajánlott a francia maffia feje. Így a lány addig is itt maradna. Ami neked tökéletes lenne - mondta vádlón, Aiden pedig nem szólt semmit. - Azért nem akarod hogy elfogadjam a pénzt, mert megkedvelted, igaz? - kérdezte.

- És ha igen? - kérdezett vissza reflexből. A szavait néma csend követte. Francba. Nem kellett volna elmondania.

- Teljesen felesleges azon vitatkozni, hogy ki kedveli Brooklynt és ki nem - szólalt meg hirtelen Nick. - A lényeg az, hogy tényleg többet ér 12 milliónál. Tudom, hogy az is sok pénz, de ha már lehetőséged van rá, hogy többet kapj, használd ki - próbálta kihúzni a bajból Aident, és közben  meggyőzni Connort, aki hosszas hallgatás után reagált csak.

- Legyen - felelte, én pedig kiengedtem a régóta benn tartott levegőmet. A szememet lehunyva boldogan konstáltam, hogy nincs baj. De sajnos előre ittam a medve bőrére. - Veled pedig még számolok, Aiden - közölte fenyegetően.

Nem tudtam, hogy mit csináljak. Aiden bajba került miattam, és én is abba fogok kerülni, hogy ha kilépve az ajtón meglátnak engem. A lépteket hallva átgondoltam a lehetőségeimet, majd gyorsan leszaladtam a lépcsőn.
Igazam volt. Az első helyiség egy kisebb nappali volt, amiből egy boltív vezetett át a konyhába. A hűtőben turkálva kerestem vajat, szalámit és sajtot, aztán a szekrényekben kenyér és kés után kutattam. Amint megtaláltam őket, hozzáláttam a szendvicsem elkészítéséhez. Mivel nem akartam összekoszolni egy tányért..  na jó, igazából nem tudtam, hogy hol van, de a lényeg, hogy nem használtam, ezért a konyhapultnak dőlve kezdtem neki a kajám elfogyasztásának.
Majdnem végeztem a szendviccsel, amikor meghallottam, hogy valaki jön le a lépcsőn. Nem igazán törődtem vele, csak befejeztem a kajám. A kezemet megtöröltem egy konyharuhába, majd megfordultam. Egy nagyon dühös jégkék szempárral találtam szembe magam.

- Mégis mi a francot képzelsz? - kérdezte dühösen. - Ki adott arra engedélyt, hogy elhagyd a szobád?

- Senki. De tudtommal ahhoz nem kell engedély - közöltem nyugodtan. - A szabály az volt, hogy a birtokot nem hagyhatom el. A szobámról szó sem esett - tettem hozzá. Connor idegesen nézett rám, majd sóhajtva bólintott.

Úgy gondoltam, hogy elmondta, amit akart, ezért nem fordítottam rá több figyelmet. Körülnézve a helyiségben az ablakon keresztül megláttam a hatalmas udvart. Eszembe jutott, hogy napok óta a négy fal közé vagyok bezárva, és szellőztetni se tudtam, mert az ablakot berácsozták, így nem tudtam kinyitni. Hirtelen ötlettől vezérelve megcéloztam a bejárati ajtót, de egy kéz megakadályozott.

- Te szándékosan szeged meg a szabályaimat? - meredt rám ijesztően.

- Még mindig csak birtokról volt szó. Udvarról nem. Mellesleg, ha nem akarod, hogy egy őrűlt lányt vegyenek meg, akkor kiengedsz - néztem a szemébe dühösen.

- Miért lennél őrült? - kérdezte furán.

- Azért, mert napokon keresztül be voltam zárva abba a szobába. Ha most nem mehetek ki, megőrülök. Borzalmas egy szobában lenni napokon át - semmit nem tudtam leolvasni az arcáról. - Kérlek - pillantottam fel rá. Connor sóhajtva elengedte a karom, én pedig azonnal feltéptem az ajtot, és kiléptem az udvarra. Mélyet szippantottam. Felemelő érzés volt friss levegőt szívni a poshadt szag helyett.
A magányt viszont nem sokáig élvezhettem, ugyanis kinyílt a bejárat, és valaki megállt mellettem. Nem csináltunk semmit, csak egymás mellett állva néztük a tájat.

- Szépen elvetted a barátom eszét - szólalt meg hirtelen.

- Nem vettem el, csak megkedveltem. A kettő között marha nagy különbség van -  mondtam. A szemem sarkából láttam, hogy figyel. Mintha várná a magyarázatot. - Míg az előbbit egy ribanc csinálja, az utóbbit egy normális ember. A normális ember barátkozik. És én nem egy semmirekellő ribanc vagyok. Arról nem tehetek, hogy a bátyám mit művelt, és arról sem, hogy nem tudta kifizetni azt az összeget - tártam szét a karom. - De ha az életben maradásához az kell, hogy eladj, ám legyen. Mondjuk választási lehetőségem per pillanat nincs, de ha adtál volna, akkor felajánlottam volna magam. A bátyám fontosabb ennél - közöltem, majd a szemébe néztem, amikben enyhe csodálatot véltem felfedezni.

- Becsülöm a hozzáállásod, de valóban nincs választásod. Ezért nem célszerű barátkoznod az embereimmel. Csak jobban fog fájni, ha elmész. Neked is, nekik is - felelte. Csendben meredtem magam elé, majd előre nézve feltettem egy kérdést.

- Van érdeklődő? - kérdeztem, próbálva leplezni, hogy tudom a választ. Connor természetesen észrevette.

- Hallgatóztál, mi? - nézett rám, és a szája sarkában akaratlanul is megjelent egy apró mosoly.

- Véletlenül hallottam csak meg, amikor lejöttem enni - szabadkoztam.

- Ettől most kivételesen eltekintek - mondta nagylelkűen. Remélem lehet érezni az iróniát. - De, válaszolva a kérdésedre, nincs.