A Maffia fogságában (szüneteltetve)

12. fejezet

" Don't mess with Italians. "

Connor szemszöge:

Semmi kedvem nem volt elutazni Spanyolországba, de a tárgyalás miatt kénytelen voltam.
Természetesen örültem, hogy van olyan ember, aki ennyit adna a lányért. Őszintén, jól is járnék vele. Sok pénz, kevés meló.
Mondjuk abban az egyben igazuk volt a fiúknak, hogy többet kell kérnem érte. Megéri. Elvégre gyönyörű, fiatal, okos, makacs, bátor és csípős nyelvű. Minden megvan benne, ami egy maffia feleséghez kell. Veszélyes maffiába kerül, de még így is jobb helye lesz Alexandernél, mint nálunk.
Elvégre a maffiámtól tart mindenki. Én vagyok a legnagyobb, legrettegettebb, legkegyetlenebb és nem mellesleg a leghelyesebb maffia vezér.
Egyébként sincs időm foglalkozni egy nővel, mivel én az egy éjszakás kalandok híve vagyok. Az összes nő csak arra volt jó, hogy kiéljem rajta a vágyaimat.
Eddig nem talált meg a szerelem, de nem is fog. A mi világunkban ez nem megengedett. Nem lehetnek érzelmeink.
Ha érzel, szeretsz. Ha szeretsz, gyenge vagy. Ha gyenge vagy, van egy gyengéd. Ha van egy gyengéd, azt azonnal kihasználják és megtörnek. Éppen ezért a maffiában nem szerelemből szövődött házasságok vannak, hanem kényszerből kialakult kapcsolatok.
Elméletileg lassan nekem is kéne egy feleséget találnom, de úgy érzem, ráérek még.

Gondolataimból hirtelen Aiden rángatott ki.

- Megérkeztünk - mondta.

Az ablakon kinézve realizáltam, hogy valóban földet értünk.
A magángépemnek hála rajtunk és a testőreimen kívül senki nem tartózkodott a reptérnek ezen a szakaszán.
A repülőről leszállva azonnal körülvettek az őreim, Aiden pedig mélyet szippantott a levegőből, mint egy kutya.

- Most mi van? Eléggé elhasználódott a levegő a gépen. A sok gorillád sok levegőt igényel, ami nem gond, csak szólj nekik, hogy ne a szájukon keresztül lélegezzenek. Vagy ha mégis, akkor mossanak fogat - közölte, miután észrevette, hogy furcsán nézek rá.
Mintha csak Brooklynt hallanám. De várjunk csak.
Miért jutott eszembe az a lány?
Ezen sajnos nem tudtam tovább gondolkozni, mert az egyik emberem megakadályozott ebben.

- Uram, indulnunk kell. Mr. Diaz már várja - mondta, én pedig biccentettem egyet, jelezve, hogy megértettem.

Megindultunk az előre kiküldött limuzinhoz, majd helyet foglalva benne mentünk is Alexander Diaz rezidenciájához.

***

- Connor, drága barátom. Rég láttalak - üdvözölt Alexander egy hatalmas mosollyal az arcán.

- Alexander - biccentettem, majd megszorítottam a felém nyújtott kezét. - Nem akarom vesztegetni az időmet, sem pedig a tiédet, így a lényegre térek. Tudod jól, hogy van nálam egy lány, akiért 16 milliót adsz. Legalábbis eddig ezt mondtad - néztem rá félig felvont szemöldökkel.

- Így van - bólintott. - Viszont mindenképpen szeretnék róla egy képet, majd ha úgy ítélem meg, hogy tetszik amit látok, megnézném személyesen is - mondta szórakozottan.

- Te hülyének akarsz nézni? - kérdeztem dühösen.

- Ugyan miért néznélek annak? - kérdezett vissza ravasz mosollyal.

- Megbeszéltük, hogy megveszed a lányt így is, úgy is. Erre közlöd velem ezeket a szarságokat!? - sziszegtem a fogaim között.

- Connor. Én elfogadtam az ajánlatod. Most neked kell az enyémet. Csak rajtad áll - felelte mosolyogva.

Nagy levegőt vettem, és átgondoltam a dolgokat. Igaza van. El kell fogadnom. Bármennyire elegem van abból, hogy most minden Brooklyn körül forog, ha nem teszem, amit Alexander kér, akkor elvesztem a "vevőmet" és várhatok másra. Addig is a lánynak nálam kell élnie, amit ha lehet, kihagynék.

- Legyen. A hétvégén jöhetsz - néztem rá keményen.

Igazából simán megölhetném, mert van akkora hatalmam. Utána viszont nekem kellene a spanyol maffiával is foglalkoznom, amit értelemszerűen nem szeretnék, illetve akármennyire is bántja az egómat, de ki kell mondanom. Jövök egyel Alexandernek a múltban történt segítsége miatt.

- Csodálatos - húzódott meg szélesebb mosolyra a szája. - Gyere, Chiara megmutatja a szobádat. Remélem élvezni fogod az itt töltött idődet - pillantott rám.

Én csak egy biccentéssel jutalmaztam, majd követtem a mellettem megjelenő 40-es éveiben járó nőt.
A folyosón sétálva hirtelen megállt egy szoba előtt, és rám nézett.

- Ez lesz a szobája, Mr. DiNozzi.

- Köszönöm, Chiara - mondtam a nőnek, majd beléptem a szobába.

Egyszerű berendezésű volt a szoba, de őszintén, nem érdekelt, így leültem az ágyra, és előkaptam a telefonom. Az eredeti indok az volt, hogy írok Nicknek, hogy csináljon egy képet Brooklynról és küldje el.
Azonban amint bekapcsoltam a készüléket, megjelent egy értesítés arról, hogy egy autó, pontosabban az Audim elmozdult a helyéről. Mi a franc?
A fülemhez emeltem a telefont, és vártam, hogy a másik fél felvegye.

- Hol van Brooklyn? - kérdeztem azonnal.

- Mi? - kérdezett vissza álmosan. Valószínűleg aludt, én pedig felébresztettem a hívásommal.

- Hol. Van. Brooklyn? - kérdeztem ismét, tagoltan.

- A szobájában. Miért? - hallottam, ahogy felül.

- Az Audi elmozdult a helyéről es szerintem Brooklyn elszökött - mondtam el az elméletem.

- Nem hinném. Rengetegen védik a házat, lehetetlen, hogy észrevétlenül lépett le - felelte, miközben hallottam a lépteit. Szó nélkül hagytam, és idegesen vártam. Inkább lopják el a kocsimat, minthogy a lány szökjön meg. - Picsába - szitkozódott.

- Mi van? - meredtem magam elé idegesen.

- Elment - motyogta, én pedig ökölbe szorítottam a kezem.

- Ezt nem hiszem el - ráztam meg a fejem, nem mintha látná.

- Most mi legyen? Megkeressük?

- Nem - mondtam. - Most azonnal indulok haza. Majd én lerendezem.

***

Brooklyn sulija előtt álltam az Audinak támaszkodva, mellkasomon összefont karokkal, testtartásommal sugározva a hatalmat, amivel rendelkezem.
A következő pillanatban megszólalt a csengő és rengeteg diák tódult ki az épületből. A lányok kivétel nélkül megbámultak, sőt, még azok is, akik mellett fiú állt. Undorító. A mai világban nincs olyan egy kapcsolatban, hogy hűség. Lehet, hogy hűséget fogad az ember és nem vakságot, de ezeken a lányokon látszik, hogy szó nélkül lelépnének, hogy eltölthessenek velem egy éjszakát.
Szerencsére nem látta senki, hogy milyen tekintettel méregetem a környéken lévő ribancokat, mert a napszemüvegem megakadályozta. Lehet, hogy rengeteg egy éjszakás kalandom van, de sosem voltam kapcsolatban lévő lánnyal együtt. Ezt még én is elítélem.
Gondolataimból egy hangosan beszélgető társaság zsivaja rántott ki. Egytől-egyig végig mértem azokat a lányokat, akik hasonlítottak az általam keresett személyre.
Majd megláttam őt. Az autó felé, azaz felém haladt, majd mikor meglátott engem, lefagyott. Valószínűleg nem számított rám.

- Szállj be a kocsiba. Most! - mondtam idegesen, ő pedig, tiltakozás nélkül tette, amit mondtam.

Követve a példáját én is beültem a kocsiba, majd felé nyújtottam a kezem, várva, hogy megkapjam a kocsikulcsot, amit kelletlenül adott nekem, majd elindítottam az Audit, és indultunk haza. Dühös voltam. Nagyon dühös.

- Hogy találtál rám? - kérdezte halkan.

- Nyomkövető van az autóban, Miele - mondtam ki meggondolatlanul. Kissé zavartan pillantott rám, majd kinézett az ablakon.