A Maffia fogságában (szüneteltetve)

3. fejezet

"She cries, not because she's weak but because she was strong and because she held it in for too long."

Iszonyatos fejfájással ébredtem. Először arra gondoltam, hogy másnapos vagyok és valaki hazavitt, de miután észrevettem, hogy egy ismeretlen szobában vagyok, realizáltam a történteket. Hirtelen beugrott a sötét alak, a sikátor, és az elrablásom.
A szoba kicsi volt és egyszerű. A franciaágyon kívül (amiben feküdtem) csak egy éjjeli szekrény és egy fotel volt a helyiségben. A falak sötét színe rossz érzéseket keltett bennem.
De valójában a szoba nem volt érdekes. Azonban a fotelben ülő alak annál inkább.
Ijedtemben felültem az ágyon, és amennyire csak lehetett, hátracsúsztam rajta, és a falnak nyomtam a hátam, úgy nézve az idegent. A férfi a húszas éveiben járhatott, sötét haja a homlokába lógott, kék szemei csak úgy világítottak a félhomályban. Kézfején és nyakán láthatóak voltak a tetoválásai, amik minden bizonnyal teste többi területén is elhelyezkedtek. A fotelben hátradőlve, mellkasa előtt összefont karokkal, férfiasan keresztbetett lábakkal bámult engem.

- Ki vagy? És mit akarsz tőlem? - kérdeztem félve, de nem válaszolt.
Pozícióján változtatva előredőlt, és a terpeszbe tett lábaira támaszkodott.

- Tudod Brooklyn, nagyon sok dolog van, amiről fogalmad sincs - szólalt meg hirtelen mély, férfias hangján. Kíváncsi voltam arra, hogy honnan tudja a nevem és mire gondolt, de nem mertem megszólalni. Szerencsére nem is kellett. - A lényeget viszont elmondom - folytatta. - Tudod kislány, rengeteg üzletet kötöttem az életem során. Sokszor kölcsönt adtam, de ha valaki nem fizette ki időben a pénzt, abból valamilyen módszerrel kihúztam. A mai napig így teszem - mondta komoran. - Pár hónappal ezelőtt egy függő srác drogot kért tőlem, mondván, hogy visszafizeti két hónapon belül. Csakhogy nem így történt. Megkerestem a fiút, viszont hiába kerestem nála a drogot vagy a pénzt, egyik se volt nála. Így más megoldást kellett találnom, mert nem fogom hagyni, hogy a pénzem elússzon. Éppen ezért raboltattam el a fiú húgát - mondta. Értetlenül néztem rá. Fogalmam se volt róla, hogy ezt miért meséli el nekem. De sajnos hamar kiderült. - A fiút Jacob Rodrigueznek hívták - közölte.

Ledermedve ültem az ágyon. Nem akartam elhinni amit mondott. A bátyám nem drogos. Lehetetlen. Ismerem őt, tudom, hogy sosem tenne ilyet.

- Hazudsz - mondtam.

- Nem szeretem, ha megkérdőjeleznek, Brooklyn - mondta fojtott hangon.

- Nem tenném ezt, hogyha tudnám, hogy valóban igazat mondasz. De ismerem Jacobot. Ő nem tenne ilyet - mondtam határozottan.

- Évek óta nem láttad. Nem tudhatod, hogy mi történt vele az elmúlt időben. Én viszont tudom, és nem fogom annyiban hagyni - mondta kissé felemelt hangon. Kénytelen voltam elfogadni, amit mondott. Elvégre Jacobbal csak telefonon beszéltünk az elmúlt években, így nem ismerem már annyira, mint régen. Az egyetem számára mindent megváltoztatott. Úgy néz ki, hogy rossz irányba.
Valami azonban nem volt tiszta számomra. Ehhez nekem mi közöm van?

- Én miért vagyok itt? - kérdeztem a szemébe nézve.

- A bátyád nem fizetett, ezért, mint mondtam, másképp oldom meg a helyzetet - kezdte, én pedig félve vártam a folytatást. - El foglak adni - közölte.

- MI?? - kerekedett el a szemem.

- Csinos, fiatal, szűz lány vagy. Milliókat fognak adni érted. Így a testvérednek nem kell fizetnie - folytatta nyugodt hangon.

- Ne...nem adhatsz el! - néztem rá kétségbeesetten.

- Ezt én döntöm el, nem te - nézett a szemembe, majd meg se várva a válaszom felállt, elhagyta a szobát, és a kattanó hangból ítélve bezárta az ajtót.

Nem tudtam elhinni. A bátyám drogos, és csak úgy úszhatja meg élve, hogyha engem eladnak.
Borzasztóan éreztem magam. Egyedül voltam egy sötét szobában a gondolataimmal.
El fognak adni.
Soha többé nem leszek szabad.
A könnyeim egymást követve folytak végig az arcomon, végül kitört belőlem a zokogás. Elraboltak, eladnak, valószínűleg meg fognak erőszakolni, és a szabadságom elveszett. Örökre.
Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telt el, mióta a férfi itthagyott. Én órákra tippelnék.
Ahogy alaposabban körbenéztem, észrevettem még egy ajtót. Két ajtó volt a szobában. Egy, amin az elrablóm kiment, és egy másik, ami reményeim szerint egy fürdőszobába vezet. De ezt csak úgy tudom kideríteni, hogy ha kinyitom. Feltápászkodtam az ágyon, majd remegő lábakkal indultam el felé. Óvatosan, a lehető leglassabb mozdulattal nyitottam ki, majd a fejemet bedugva lestem be a helyiségbe. Egy fürdőszoba volt. Bingó.
Egyszerű berendezése volt. Egy fürdőkád volt benne, mosdókagylóval, egy fürdőszobai kispolccal, egy nagyobb szekrénnyel, és mosdóval. A szekrényben találtam törülközőt és köntöst, így nem kellett aggódnom az öltözékem miatt.
A kádat elkezdtem megtölteni meleg vízzel. Amíg vártam, hogy elegendő mennyiségű víz kerüljön bele, összefogtam a hajamat, levettem a magassarkúmat és a ruhámat, majd lemostam a sminkemet. Elzártam a csapot, aztán lassan beleereszkedtem a forró vízbe, ami jólesően ölelte körül a testemet. Hátradőltem, és a szememet lehunyva élveztem a víz melegét. Egy ideig még áztattam magamat, majd, mivel más lehetőségem nem volt, megmosakodtam az ottlévő férfi tusfürdővel. Miután végeztem, kiszálltam a kádból, és a dugót kihúzva lassan el kezdett leengedni a víz.
Megtörülköztem, majd felvettem a köntösömet. A kisszekrényben találtam fogkefét és fogkrémet, szóval megmostam a fogamat is.
A tükörbe nézve elborzadtam a külsőm miatt. Fürdés előtt is szörnyen néztem ki, de most is. A szemeim a sok sírástól egy csikká húzódtak össze, és pirosak voltak.
Sóhajtva vállat vontam, és kiléptem az ajtón, majd egy kisebb sikoly hagyta el a számat.
Egy másik férfi ült az ágyamon.
A hangomra felkapta a fejét és rám nézett.

- Nyugi, nem bántalak - mondta kedvesen. Bizonytalanul néztem rá, és óvatosan végigmértem. Hosszú, göndör barna haja a homlokába, szinte sötétbarna szemeibe lógott. A jobb szeme alatt egy pók forma volt a bőrébe vésve. Kapucnis fekete pulcsit és a felsőjével megegyező színű nadrágot viselt, egy fekete Adidas cipővel.

- Ki vagy? - szaladt ki a számon a kérdés.

- Aiden D'amico.