A Maffia fogságában (szüneteltetve)

8. fejezet

" Never stop being a good person because of bad people."

Negyed órán keresztül álltunk kint az udvaron, de nem szóltunk egymáshoz. Mikor már kezdett lehülni a levegő, megfordultam és bementem a házba. A lépcső aljánál álltam, amikor Connor megragadta a karom.

- Nem volt megtiltva, ettől függetlenül engedélyt kapsz arra, hogy elhagyd a szobád, és kimehess az udvarra. Örülj neki, hogy ezekért nem kapsz büntetést - közölte ridegen.
Éljen. Visszatért a bunkó énje.
Válasz nélkül kirántottam a karom a kezéből, majd hátat fordítva neki felszaladtam a lépcsőn.

A szobám ajtaja teljesen nyitva volt, pedig határozottan emlékszem arra, hogy nem tártam ki az ajtót. Így arra következtettem, hogy járt valaki a szobámban, vagy most is van bent valaki.
Az utóbbi. Aiden és Nick ültek az ágyamon.

- Sziasztok - köszöntem nekik, becsukva magam után az ajtót. A két fiú felkapta a fejét a hangomra.

- Jesszusom, kislány - pattant fel Aiden, és odajött hozzám. - Hol voltál? Jól vagy? Nem bántott? - halmozott el a kérdéseivel, miközben alaposan megvizsgálta az arcom.

- Az udvaron voltam, igen, jól vagyok, és nem, nem bántott - feleltem. - Bár az utóbbi két kérdést neked kéne feltenni - közöltem. Zavartan nézett rám.

- Mire gondolsz?

- Ne tettesd a hülyét, Aiden. Nem áll jól - mondtam komolyan. - Hallottam a beszélgetéseteket. Köszönöm, hogy megvédtél, aranyos tőled, de ne tedd, hogyha a te épséged a tét - folytattam mélyen a szemébe nézve. - Rohadt nagy szerencséd, hogy Nick valamennyire ki tudott húzni a szarból.

- Tudom, kislány. Tudom - szólalt meg halkan. - De muszáj volt.

- Semmit sem muszáj - vágtam rá.

- Miért, ha nem lenne muszáj, akkor itt lennél? Nem! - förmedt rám. - Az istenit, Brooklyn. Te vagy az egyetlen nő az életemben, akiben megbízok. Lehet, hogy elhamarkodott kijelentés, de te vagy a meg nem született húgom. És nem fogom hagyni, hogy Connor eladjon. Kerüljön bármibe - fejezte be dühösen.

Meglepődtem. Nem szokott a nevemen szólítani. Mindig kislánynak hív. Innen tudtam, hogy komolyan beszél.

- Elhiszem, Aiden. Te is olyan vagy nekem, mint a bátyám, de.. - kezdtem, de közbevágott.

- Te se hagynád - nézett rám.

Tudtam, hogy igaza van. Persze, hogy igaza van! Semmi pénzért nem hagynám, hogy bántsák. Ő volt az, aki fényt hozott az életembe, aki átvette Jake szerepét, aki színesebbé és elviselhetőbbé tette az itteni napjaimat. Sok mindent köszönhetek neki. Nicknek úgyszintén.
Sóhajtva néztem a két fiúra. Bár Nick nem szólt egy szót sem, folyamatosan bólogatva fejezte ki egyetértését.

- Igazad van - néztem Aiden szemébe. - Én se hagynám, hogy ártsanak neked - vallottam be. A fiú szájára egy hatalmas mosoly húzódott, majd a vállamat átkarolva ültetett Nick mellé, míg ő a másik oldalamon foglalt helyet.

- Mi volt Conorral? - kérdezte kissé aggódó hangon Nick.

- Igazából kiakadt, amiért "megszegtem a szabályait" - mutattam macskakörmöket. - Aztán végülis nem akart megbüntetni, és engedélyt adott a birtokon a szabad mászkálásra. Persze a szobája és a dolgozó szobája még mindig tabu - tettem hozzá gyorsan, kihagyva a főnökük meglepettségét velem kapcsolatban.

- Azta - tátotta el a száját Aiden.

- Az komoly - mondta Nick is. Csak ő, ellentétben a másik fiúval folytatta. - Azt hittem, hogy megver, amiért elhagytad a szobát - közölte csodálkozva.

- Nem tette volna meg - vontam vállat. Látva a két fiú arcára kiülő döbbenetet, kiegészítettem a mondandóm. - Mármint, arról volt csak szó, hogy a birtokról nem mehetek el. Azt nem mondta, hogy a szobámat nem hagyhatom el. Innentől kezdve nincs joga bántani.

- Kimagyaráztad magad, ugye? - kérdezte vigyorogva Aiden. Huncut mosollyal az arcomon bólintottam, majd lepacsiztam vele. - Meséld el - kérte izgatottan.

- Istenem, hány éves vagy? - meredt rá szörnyülködve Nick, de a másik azonnal lepisszegte, mondván, sztori van. Nick a szemét forgatva ugyan, de végighallgatott.

Sajnos több időnk nem volt, de végén mindketten büszkén lepacsiztak velem, majd búcsúzásként megöleltek, Aiden pedig egy puszit is nyomott a fejemre.
Távozásuk után nem tudtam, hogy mit csináljak, de mivel sok választásom nem volt, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek fürdeni, és a hajamat is megmosom.
A forró vízbe ülve elgondolkodtam a mai napomon. Sok minden ugyan nem történt, de így is érdekesebb volt, mint a többi.
Ami igazán meglepett, az az, hogy Connor nem fogadta el az értem felajánlott összeget, ami nem kevés. Ezen felül egészen normálisan viselkedett velem. És ezt nem tudtam mire vélni.
Miután végeztem a fürdéssel és a hajmosással, kiszálltam a kádból és leengedtem a vizet. Megtörülköztem és felvettem a a ruhákat, amiket a fiúk hoztak. Hajszárító hiányában megtöröltem, majd kifésültem a hajamat. Vizes tincseimet a hátamra dobva léptem ki az ajtón. Fel voltam készülve arra, hogy valamelyik fiú az ágyamon fog ülni, ezért nem sikítottam, amikor megláttam valakit a fotelban ülni. Nem kiabáltam az ijedtségtől. Helyette lefagytam a döbbenettől. Ugyanis a két fiú egyike helyett teljesen más várt rám.
Connor.
Fekete melegítőben és a kezében egy tálcával várt engem. Az ajtónyitódásra felkapta a fejét, és rám nézett.
Amikor percek után is csak csendben álltam, megszólalt.

- Elhiszem, hogy ennyire ledöbbentő a jelenlétem, de örülnék neki, hogyha idejönnél és megennéd a vacsorád, mielőtt kihül, ha már voltam olyan kedves, hogy felhoztam neked - mondta ridegen.

- Amire senki se kért - morogtam, majd odamentem hozzá, és a kezéből kikapva a tálcát, helyet foglaltam az ágyon és enni kezdtem a tojásrántottát.

Connor szó nélkül hagyta a kijelentésem, de láttam, hogy megrándult az arca, viszont semmit sem tett. Azonban a tekintetét az étkezésem végéig éreztem magamon.

- Miért bámulsz? - kérdeztem az utolsó falat lenyelése után.

- Csak felmérem, hogy mennyire volt igaza a fiúknak abban, hogy többet érsz, mint amennyit fizettek volna érted a franciák - mondta. - Mellesleg, akkor bámullak, amikor akarlak. Ez az én házam, és amíg itt élsz, azt csinálok veled, amit akarok - tett hozzá dühösen.

- Mintha rajtam múlva az ittlétem - forgattam a szemem gúnyosan.

A következő pillanatban a fejem oldalra csapódott. Az arcom jobb fele égett a fájdalomtól. Megpofozott.
Erős kezével határozottan megragadta az állam, és maga felé fordította az arcom.

- Túlságosan nagy szád van, Brooklyn - suttogta vészjóslóan. - Épp itt volt az ideje annak, hogy megkapd azt, amit érdemelsz. Innentől kezdve pedig csak rosszabbakat fogsz kapni, hogyha folytatod ezt a viselkedést. Ajánlom, hogy a továbbiakban fogd be csinos pofid, mert nem lesz jó vége - sziszegte dühösen, majd elengedve az állam kiment a szobából és bevágta maga után az ajtót.