Donovan mindig is szerette Emmát, ám egy váratlan csók után hirtelen eltűnt az életéből. A különös körülmények között újra találkoznak évekkel később, mikor Donovan élete éppen holt vágányra fut. Emma és Donovan sorsa fonódik össze, miközben múltjuk...
Amennyire meglep Emma jelenléte, olyannyira nem sokkol az, hogy amíg az én kezemből kicsúsznak a papírok, ő stabilan fogja a csészét és rezzenéstelen arccal bámul rám. Talán nem ismer fel? Igaz, felszaladt rám pár kiló és már nem a legszélsőségesebb frizurákat vágatom magamnak, ami miatt édesanyukám mindig megszidott, de még mindig én vagyok az, Donovan. Az ő Donovan Flynnje. Sammy, az én önjelölt barátom az előző munkahelyemről vigyorogva néz ránk. -Don, ő itt Emma, az ex, akiről már annyit hallottál. Emma, ő pedig Donovan. Egy haverom. - mutat be minket egymásnak készségesen. Ex? Emma lenne Sam Emmája? 134 millió ember él ezt a női nevet viselve, de mégis, aki itt áll előttem, akibe a barátom olyan nagyon szerelmes volt az Emma Evans. Az én Emma Evansöm. Nem is tudom, mit reagálhatnék. Hogyan mondjam meg neki, hogy én már ismerem ezt a nőt? Hogy egykor ő volt nekem a minden? Nos, nem kell sokáig gondolkoznom ezen, mert az volt legjobb barátom keze gyorsan kinyúl felém, arcán egy széles műmosollyal pillant felém. - Örvendek, Donovan! - Elmélázom. 29 millió Donovan ezen a bolygón, ennek ellenére ő nem tudja, hogy ki vagyok? Hat éve miután Emma elment, én pedig kisírtam magam anyám vállán az esküvőmön, amiért az egyetlen dolog, amit tőle kaptam egy lap volt, amin ennyi állt:
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Hiszitek vagy sem, az üdvözlőkártya azóta is a szmokingom zsebében rejtőzködik gyűrötten. Magamba fordultam. Képzelhetitek, mennyire volt elragadtatva emiatt Naomi: miután elvettem, egy másik nő után fáj a szívem. Úgyhogy muszáj volt lenyelnem a fájdalmam és túllépnem rajta. A szüleinek azt mondtam, haragszik rám, de majd biztosan minden rendben lesz. Nem lett. Csak teltek az évek, és Emma még mindig elérhetetlen volt számomra, egy dolgot tudtam csak biztosra: Trowbridgeről Londonba költözött. Néha hallottam egy-két pletykát róla az ismerősöktől, de túlságosan szégyelltem magam ahhoz, hogy bárkinek bevalljam, a legjobb barátom évek óta hozzám se szól, valamint azt sem engedi, hogy én hozzászóljak. Jól van, meglehet, hogy megvan rá az oka. Sőt biztos vagyok benne. Meséltem már nektek, hogyan reagáltam Emma csókjára? Nem? Hát... akkor most sem fogom, mert Sammy kezei a vállamat rázzák, amivel kiránt a gondolatmenetemből. Pedig tök jó monológ volt. - Hé, haver itt vagy még? -kérdezi tőlem, én pedig lassan bólintok, és mire elfogadnám Em kezét, ő már visszahúzta a karját, úgyhogy csak elmormogok egy nem túl őszinte "Úgyszintén"-t. Mármint, ki ne örülne, ha a legeslegjobb barátja megjelenne előtte 6 év néma csend után? Mert ahogy a mellékelt ábra is mutatja, én repesek a boldogságtól.
Mi a francot keres Emma Youghalban, amikor Sam nekem szervezett önsajnáltató-bulit? Még egy PITY-PARTY feliratot is kitett az ajtaja fölé, erre az a nő – az én Emmám – úgy mászkál itt a kis kávésbögréjével, mintha minimum itt élne.
-Emmát most dobta pasija, úgyhogy arra a döntésre jutottam, együtt is gyászolhatjátok az elvesztegetett fiatalságotokat vagy mi. Este jönnek a többiek is, bár őket nem dobta senki, és csak egy szingli van közöttük. Ő is elég nyegle. Remélem, nem vesztek össze rajta! -magyarázza el a helyzetet Sammy, mintha meghallotta volna a kérdést, amit magamban tettem fel, azonban én már az első mondat után kikapcsolok. Valaki elhagyta Emmát? Miért? Hogyan jutna bárkinek eszébe önként kilépni az életéből, amikor én évek óta szeretnék visszalépni bele?
