Két bal lábbal melletted

Második fejezet

DONOVAN

🎵The Lumineers - Ho Hey

Másnap a fejemben a gondolatok kusza örvényként kavarognak, miközben a reggeli kávémat kortyolgatom a verandán. Az éjszaka eseményei és Em váratlan jelenléte minduntalan visszatérnek a fejembe, minden egyes pislogásnál az ő mélyre-hatoló tekintetét látom magam előtt.

Muszáj lesz beszélnem Sammyvel. Első sorban, mert ő itt az egyetlen barátom, aztán meg azért, mert ő hívott egyszerre ide engem és az exbarátnőjét.
Amikor belépek a konyhába, ő már ott vár rám, egy kaján mosollyal az arcán. Ez a fickó esküszöm nektek, mindig úgy néz ki, mint aki sokkal többet tud a kelleténél.
– Jó reggelt, haver – köszönt vidáman. – Hogy telt az első éjszaka a nyaralómban? - összeráncolom a homlokom, és mély levegőt veszek, mielőtt válaszolnék. Mi van, ha nem csak úgy néz ki, hanem tényleg mindent tud?
– Miért van itt Emma, Sam? – kérdezem, igyekezve megőrizni a nyugodt hangnemet. Basszus, miért vagyok már most ideges? Biztos a hasogató fejem az oka. Egy pillanatra elkomorodik, majd visszatér a mosolya.
– Gondoltam, jó társaság lenne. Tudod, mindketten szakítás után vagytok, sorstársak lehettek ebben a fájdalmas időszakban – mondja tréfásan, majd egy huncut mosollyal hozzáteszi. – Talán még versenyezhettek is, ki szenved jobban. - összeszorítom az ajkam, nehogy elmosolyodjak az Emmel való versengés gondolatán, és keresztbe fonom a karjaim a mellkasom előtt.
– Szóval, ez valami morbid vigasztaló tábor? - Sammy vállat von, de a mosolya elhalványul.
– Inkább nevezném lehetőségnek, hogy kiengedjétek a gőzt. Nézd, mindkettőtöknek szüksége van egy kis szünetre, és mi lehetne jobb, mint egy hét itt, a természet lágy ölén? - mélyen a barátom szemébe nézek, majd lassan bólintok.
– Rendben, Sam. De ha ez csak még jobban összezavar minket, az biztosan a te lelkeden szárad majd. - felelem viccesre véve a figurát, de azért így is marad egy cseppnyi komolyság a hangomban.
– Akkor induljunk – mondja Sam vidáman. – Van egy tervem a mai napra, ami segíthet mindkettőtöknek kicsit fellélegezni. - erre gyanakodva méregetni kezdem.
– Miféle terv?
– Csak egy közös kirándulás a közeli erdőbe. Tudod, friss levegő, természet, és egy kis távolság minden nyüzsgésétől. Segíthet tisztázni a dolgokat. -felsóhajtok, azonban végül beleegyezően bólintok.
– Jól van, menjünk. De ne számíts túl sokra.
– Nem is számítok – mosolyog rám– De ki tudja, talán a természet megteszi a magáét.

Ahogy Sam elindul összeszedni a túrához szükséges holmikat, én visszabattyogok a verandára befejezni a kávémat, valamint megadni a szervezetemnek a reggeli nikotinját. Az elmúlt évek eseményei, Emma váratlan felbukkanása és a mai nap kilátásai mind- mind ott kavarognak a fejemben, azonban próbálom az agyam egy olyan távoli zugába száműzni őket, ahonnan Freud se tudná előhalászni. Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, mire számíthatok ettől a kirándulástól. Vagy ettől a héttől.

Nem sokkal később Emma is megjelenik, sportosan öltözve, készen állva az útra. Hosszú, barna haját lazán hátrakötötte, néhány tincs azonban szabadon marad, finoman keretezve az arcát. Egy könnyű, szürke technikai anyagból készült, hosszú ujjú felsőt visel, ami gyorsan szárad és lélegző, tökéletes választás az erdei túrázáshoz. A felső szorosan követi sportos alakját, kiemelve izmos karjait és karcsú derekát. Ehhez egy fekete, szűk, rugalmas nadrágot párosított, ami tökéletesen illeszkedik formás lábaira. A tökéletes testét hangsúlyozó ruhadarab modern és stílusos megjelenést kölcsönöz neki, miközben maximális funkcionalitást biztosít a túra során.

Lábain egy kényelmes, vízálló túracipőt visel, ami biztos tapadást nyújt a csúszós erdei ösvényeken is. Vállán egy kis, praktikus hátizsák lóg, amiben elfér a szükséges víz, némi harapnivaló. Emma egyszerre sugároz magabiztosságot és könnyedséget, készen arra, hogy nekivágjunk a természetnek.