"Just because it's hard doesn't mean it's impossible. You can do it."
★Soyeon pov★
Örvendek! Kim Soyeon vagyok, 17 éves, végzős a középiskolában. Az anyukám egy korházban dolgozik, míg apám egy kurvával él, de ő "élete szerelme", szóval elfogadom. Persze csak apát, a nőt utálom, de mindig kedves vagyok vele. Kivéve akkor amikor nincs kedvem hozzá.
De külön élek anyától és hála a jó égnek apától is. Elvileg még nem élhetnék külön, de el költözhettem abban az esetben ha néha meglátogatom mindkettőjüket és néha ők is átjöhetnek. Ma van az első napom az új iskolába, mert a régi iskolámba ahova a hugom is járt bántalmazták őt, úgyhogy új iskolába mentünk.
A régi iskolánkba úgy volt hogy az egyik része középiskola volt a másik általános iskola és volt ovi is. A hugom akkor volt első osztályos, most pedig már 2-os a nagylány. Na de térjünk vissza a történethez.
Reggel amikor felkeltem megfürödtem és elkészitettem a reggelit, majd felköltöttem a hugomat.
-Hugi ébredj fel, reggel van.-pusziltam meg a homlokát.
-Hmm.. -nyöszörgött majd felébredt. -Jó reggelt. -mosolygott rám és megpuszilt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miután a hugomat elküldtem kajálni és fürdeni illetve öltözködni, azután én is elmentem felöltözni. Egy "férfi" ruhát vettem fel, majd lent megvártam a hugomat. Miután megérkezett elindultunk a suliba, miközben ő folyamatosan valamilyen játékról beszélt. Mikor megérkeztünk elbúcsúztam tőle, majd megvártam míg bemegy aztán én is siettem be.
Amikor beértem, ott várt engem kedves mosollyal egy szőke fiú.
-Örvendek. -mosolygott kedvesen és a kezét nyújtotta amit én elfogadtam. -Lee Felix. -mosolygott kedvesen rám.
-Kim Soyeon. -mosolyogtam én is rá.
-Gyere elkísérlek az igazgatóhoz. -mondta.
Nem volt bent az igazgató, de miután az igazgatóhelyettes elmondott minden fontosat nekem, elkezdődött az évnyitó. Miután végig hallgattuk ezt a szart -amit a felét végig beszéltük Felix-el- elkezdődött az óra. Mindenki leült kivéve én.
-Nos gyerekek. -jött be az osztályfőnök. -Üdvözlök mindenkit itt újra. És téged is üdvözöllek. Hogy hívnak? -mosolygott kedvesen rám.
-Kim Soyeon. -hajoltam meg.
-Nos tudod Soyeon, a lányok többsége itt szoknyát hord és az van előírva hogy az ünnep napokon illetve Szeptember 1-jén muszáj szoknyába jönni. -mondta miközben végig nézett rajtam. -És ahogy látom te nagyon nem vagy szoknyába. -mondta.
-Elnézést kérek tanárnő hogy engem baromira nem érdekel az hogy szoknyába kell jönni. Már elnézést, de a fiúk sem szoknyába jöttek akkor nekünk miért kellene? -kérdeztem még mindig mosolyogva.
-Jajj de vicces kedvében van valaki. -mondta morogva.
-Tehát észre vette? -kuncogtam fel.
-Így nem leszünk jóba. -rázta a fejét.
-Elnézést, de nekem senki sem mondta hogy szoknyába kellene jönni és a szabályzatba sincs beleírva. -mondtam.
-Akkor az első napon szeretnél az igazgatóiba menni? -kérdezte.
-Ha akarja mehetünk, de mielőtt mennénk gondoltam szólok, hogy az igazgatóbá apám bátyja ami azt jelenti hogy az én keresztapám szóval megnézhetjük hogy a kereszt gyermekének hisz-e majd vagy önnek. -mosolyogtam továbbra is.
-Mindegy, csak ülj le Felix mellé. -mondta.
-Azért nem gondolja hogy gáz hogy veszt egy vitában egy 17 éves ellen? -kérdeztem nevetve halkan.
-Mondtál valamit? -kérdezte.
-Nem tanárnő semmit. -mondtam kuncogva.
Óra után
-Jó napot Mrs. Jeon. -mosolygott keresztapám a kaja szünetben a tanárnőre. -Megérkezett az új diák? -kérdezte mosolyogva.
-Jó napot igazgató úr. -mosolygott és meghajolt. -Igen, de már az első nap vissza pofázott nekem és azt hazudta hogy ön a keresztapja. -mondta el neki.
-De tényleg a keresztlányom Soyeon. -mosolygott. -Tényleg hol van?
-Soyeon itt van a keresztapád. -bökött Felix az ajtó felé amikor kinyitottam a szememet és kivettem a fülest a fülemből.
-Á szia keresztapa. -integettem neki és odamentem őt megölelni mire ő vissza ölelt és megpuszilt. Sosem érdekelt hogy azt hiszik hogy máshogy bánnak majd velem. Nekem a család fontosabb mint az iskola.
-Szia keresztlányom. -mosolygott. -Miért veszekedtél már az első napon Mrs. Jeonnal? -kérdezte.
-Mert azt mondta hogy itt a lányok ünnepekkor csak szoknyát hordhatnak. -rántottam meg a vállamat. -Viszont, te is tudod hogy én utálom a szoknyákat. -mosolyogtam rá.
-Tudom. -sóhajtott. -Egyébként sincsen ilyen szabály. -rázta meg a fejét. -Mindegy. -mondta és felém fordult majd a fülemhez hajolt. -Ma keresztanyáddal át megyünk hozzád és Yuna-hoz rendben? -kérdezte mire bólintottam. -Most megyek, de hívj ha van valami kicsi. -mondta és még a hajamba puszilt majd elment.
