I am, who I am...•H.S•

Chapter 1.

A nap sugarai égették a bőrömet. Kinyitottam a szemem, s kinyújtózkodtam. Ránéztem a mellettem szuszogó göndörkére. Ő még mély álomban volt. Megpróbáltam a lehető leghalkabban kikelni az ágyból, nem sok sikerrel. Már az ajtónál jártam, de megbottlottam valamiben.
-Azt a +#$%@&.-káromkodtam egy sort.
-Korán reggel így kell kelteni az embert?!- morogta reggeli mély hangján Harry, miközben a szemét dörzsölte.
-Sajnálom szerelmem. Megbottlottam Lizzie játékában.-léptem oda hozzá. ( Lizzie a húgom, aki néha átjön hozzánk aludni.) Mosolyogva felnézett rám, majd megragadta a derekamat és az ölébe húzott.
-Lenne itt valami amivel kiengesztelhetsz...-suttogta a fülembe amitől kirázott a hideg. Kicsit megharapta fülcimpámat, majd megcsókolt. Tüzes csókcsatába kezdtünk, majd valami eszembejutott.
-Harry... Most nem... Lehet...- mondtam a csókok között.
-Miért?-nézett rám értetlenül, mire csak egy elpirult arcot kapott válszul.-Ohh... Értem...
-Remélem nem haragszol.
-Dehogy is! Hogy gondolhatsz ilyet?! Nem a világ vége.-kacsintott majd kézen fogva lementünk a konyhába.
-Mit szeretnél enni?-kérdeztem böngyörkét.
-Nem tudom...
-Hát az pont elfogyott.-tettetem a hülyét.
-Te is tudod hogy értem.
-Melegszendvics?
-Nekem jó.
-Amíg elmegyek fürdeni megcsinálhatod. Csak sajttal kérem. Köszi.-nyomtem egy puszit az arcára,majd kimentem a konyhából. Az ajtóban visszanéztem, de ő csak megszeppenve állt a konyha közepén. Gyorsan letusoltam, felöltöztem és fogat mostam. Hajamat lófarokban fogtam össze, hogy ne zavarjon. Egy fekete shortot vettem fel, szintén fekete Vans-el. Magamra kaptam egy ujjatlan fehér pólót, majd elindultam lefelé. Hallottam hogy valaki kopogtat, úgyhogy az ajtó felé vettem az irányt. Mikor kinyitottam nem láttam senkit. Csak egy üzenet volt a lábtörlőn, ezzel a felirattal:

Sziasztok! Remélem tetszett az első rész. Sok komit kérek!!! 🤗