I am, who I am...•H.S•

Chapter 2

Hallottam hogy valaki kopogtat, úgyhogy az ajtó felé vettem az irányt. Mikor kinyitottam nem láttam senkit. Csak egy üzenet volt a lábtörlőn, ezzel a felirattal:

" Szia El! Tudom, hogy nem most van a szültésnapod, hanem egy hét múlva, de nem bírtam ki, hogy ne adjam oda az ajándékodat. Xx

Ui; Fordulj meg!"

Nem teljesen értettem, de tettem amit kért. Azt hittem kiugrik a szívem a helyéről. Ez nem lehet igaz!!! Ő most LA-ben van... Kellene lennie.
-Hát te... És ez... Hogyan?-kérdeztem zavarodottan.
-Neked is szia Eliza. Én is örülök neked. Jó hogy kérded szuperül vagyok.-tette fel magának a kérdéseket.
-Lukeeey!!!!-ugrottam a nyakába. Olyan rég láttam. Együtt nőttünk fel.Ő a legjobb barátom. Vele mindent megoszthatok. Ő ismer a legjobban.
-Eeeeel!!!!
-Gyere be. Pont most akartunk reggelizni. Kérsz te is?
-Még szép!-válaszolt egyszerűen Luke.
-Annyi kérdésem van, és megbeszélnivalónk. -mondtam miközben levette a kabátját. Bevezettem a konyhába, miközben elmagyarázta hogy most egy turnén vannak, de kaptak egy hét kimenőt.
-El, hol voltál eddig?! Már majdnem kihűlt...-Harry nem tudta befejezni mert Luke közbevágott.
-Na mizu csajszi?-kérdezte tőle Luke.
-Ez meg mit keres itt?!?-váltott át Harry dühös üzemmódba.
-Nem ez hanem ő. És jöttem meglepni El-t Talán baj?
-Igen. Nagyon is baj! Ez az én lakásom, ide te nem jössz be! Takarodj kifelé!!!-ordított Harry.
-Kérlek Harry. 1. Ez nem a TE lakásod hanem a MIÉNK! 2. Ő a legjobb barátom. Nem fogom elküldeni.-mondtam Harrynek. Láttam rajta, hogy dühíti ez az egész, de nem tudtam mit tenni. Ő egyszerűen fogta magát, majd beviharzott a szobánkba. Mi már csak az ajtó csapódását hallottuk.

Na sziasztok drágák! Remélem eddig tetszett a Story-m, de ez még semmi nem volt. A java még hátra van. Ne felejtsetek el komizni és szavazni se! Köszi!
Xx