I am, who I am...•H.S•

Chapter 4

-Inkább hagyjuk ezt a témát Luke! Nem vagyok kíváncsi arra, ahogyan Harry-t szapulod...-mondtam Luke-nak. Ha még egy mondatot is szólt volna, én felállok és itthagyom.
-Elizabeth...-próbálkozott Luke.
-Nem Luke! Semmi Elizabeth! Tudod te mit érzek, amikor egymással veszekedtek?! Mind a kettőtöket szeretem, de ha választanom kellene, te is tudod, hogy kit választanék! Ezt a beszélgetést, mostantól lezártnak tekintem!
-De El, én...
-Elég Luke!-mondtam, majd fogtam magam és elmentem. Megpróbáltam megcsörgetni Harry-t, de nem vette fel.

Mikor hazaértem, levettem a cipőmet, aztán felsiettem a szobánkba. Utálok Harry-vel veszekedni. De nem értem miért nem kedvelik egymást...

Nem kopogtam, csak halkan kinyitottam az ajtót. A göndörkém az ágyon feküdt egy melegítőalsóban, miközben tv-zett. Nem vette észre, hogy jövök. Becsuktam magam mögött az ajtót. Nem tudtam levenni róla (mármint Harry-ről nem az ajtóról! 😊) a szemem. Kidolgozott felsőteste megmozgatta a fantáziám, elég rendesen.

-Tetszik amit látsz?-kérdezte hirtelen Harry, ezzel felébresztve engem bambulásomból.

-Tessék?-kérdeztem mintha semmiről nem tudnék.

-Ne játszd meg magad! Tudom, hogy engem stíröltél.-kelt ki az ágyból Harry. Kacsintott egyet, majd elém lépett és közelebb húzott magához.

-Csak bocsánatot szerettem volna kérni a reggeliért. Tényleg nem tudtam , hogy idejön...

-Nekem kéne bocsánatot kérnem, amiért olyan bunkó voltam ma reggel. Nem kellett volna kiakadnom, hisz tudom, hogy a legjobb barátod, csak egyszerűen nem tudom elviselni. De mostantól ígérem, jó leszek!-monda a kisfiús mosolyával, aminek soha nem tudok ellenálni.

-Mind ketten hibáztunk, kiengesztelhetnénk egymást. Hmmm?-kérdeztem, mire csak egy kaján vigyort kaptam válaszul.

Innentől a fantáziátokra bízom! 😉😊

Sziasztok! Hát ez lett volna a 4. Rész. Remélem tetszett! Ha igen szivezzetek és kommenteljetek. Nagyon hálás lennék!

UI: Bocsi, hogy ilyen rövid lett! Azért remélem tetszik!!!  Puszi! 😘