I am, who I am...•H.S•

Chapter 10

Az ajtóban egy 30-as éveiben járó nő állt, mellette pedig egy 40 év körüli férfi. Elég magas volt. A szemeiben látszódott az aggodalom, csakúgy a feleségéében is. Sally rohant is kifelé, mikor meghallotta az ajtó nyitódását. Jó volt őket így látni. Remélem egyszer minket Harryvel is így fog minket valaki irigyelni, mint én őket.

-Köszönjük szépen! Nem is tudja elképzelni mennyire aggódtunk a cseppségért.-mondta a nő, akit később kiderült, Bettinek hívnak.

-Semmiség. Én is ugyan így féltem volna a helyükben. Jöjjenek csak beljebb!-javasoltam a meglehetősen szimpatikus párnak.

-Köszönjük a meghívást, de már elég késő van és nem szeretnénk zavarni, de ha megengedi elkérném a telefonszámát, hovy megháláljuk amit tett.

-Ó, ugyan ne butáskodjon. Mindenki megtette volna a helyemben. Inkább én hívnám meg magukat valamelyik nap egy ebédre ide hozzánk, hiszen a lányok eléggé összebarátkoztak ahogy láttam.

-De mindenképpen szeretnénk a köszönetüer kifejezni. Akkor legalább a süteményt mi hozzuk.

-Azt meghálálnám, mert a barátom...nos hát nem csinálja a legfinomabb édességeket, mekem pedig nem hinném hogy lesz időm egyet csinálni.

-Mintha csak magamat hallanám...Rendben megegyeztünk. Tessék itt a telefonszámom. Holnap hívjon fel és egyeztetünk.

-Rendben. Viszont látásra!

-Viszlát!

Miután elmentek, becsuktam az ajtót és felvittem Lizzie-t fürdeni, majd aludni.

OooooooooooooooooooooooooooooooooooO

Remélem tetszik. További jó olvasást!