Falling into your smile

2.rész

Max szemszöge:

Reggel arra kelek hogy egy nővérke cserél ki rajtam valamit történetesen az infúziót már épp felakarok háborodni amikor a nővérke lecsiccsegett ekkor jobbra néztem és megláttam őt. Olyan aranyosan aludt aztán hirtelen megmozdult és realizálta hogy a kezemet fogja, gyorsan elengedte és elpirult, én ezt csak félig láttam mert alvást tetettem és csak félig volt nyitva a szemem. Rámnézett, látta hogy ,,alszom" erre a látványra megkönnyebbült és rámosolygott. Visszafeküdt csak úgy hogy a másik irányba volt a feje. Még vártam egy kicsit aztán hangtalanul felültem és a füléhez hajoltam:

Max: Azt hittem utálsz, de olyan édes volt a mosolyod többször csinálhatnád...

Leclerc: Miiiii láttad??? ...khm khm nem csináltam semmi ilyet biztos csak a halucinálsz a nagy alkohol mennyiség miatt vagy csak a legkiválóbb emberrel a földön álmodtál.

Max: Azt csak hiszed, de biztos hogy jól láttam és ez örökre belevésődött az emlékezetembe, de számomra tényleg te vagy a legkiválóbb ember- suttogta.

Leclerc: Na mindegy most hogy már látom jól van a hülye fejed én mentem, csá Szidecske!- erre felállt es kisetalt a kórház szobából.

Na nekem is mennem kéne, nehogy lekéssem a gépem Hollandiába. Hívtam egy nővért adott valami gyógyszert ha szédülnék és a kezembe nyomta a zárójelentést. Szegény nagyon zavarba volt, mert még is csak én vagyok Max Verstappen. Utána kért autogrammot meg csináltam vele egy szelfit, amin szerintem most volt a legboldogabb a mosolyom, mert láttam Mr. lobbanékony uraságot rámmosolyogni a legcukibb aggódó mosolyával. El fogom érni hogy lássam én még ezt az arcot viszont ma akárhányan jönnek autogramot vagy fotót kérni bármennyit csinálok.

Leclerc szemszöge:

Ezen kínos szituációk után mik a kórházban történtek ma reggel, visszamentem a szállásomra hogy összeszedelőszködjek, mert ma indulunk egy ilyen kisebb nyaralásra valami random helyre amit még nem tudok, mert ez lesz öcsém meglepetése nekem. Gyorsan összepakoltam ,elvitettem az egyik emberemmel a cuccom előre hogy nekem ne kelljen cipekedni, aztán pár óra múlva én is a reptérre utaztam egy magán géppel Arthurral, az út gyorsan telt mert sakkoztunk közben. Mikor odaértünk se tudtam még hogy hova visz a drága kis öcsikém, de ha valami szar helyre megverem, nagyon remélem hogy jól ismerem az öcsém és nem hülye. De amikor odasétáltunk megláttam a kapun a kiírást miszerint Hollandiába megyünk , érted Hollandiába meghalok pont annak a gyásznak az otthonába:

Leclerc: Most ez komoly??- fakadtam ki a kelleténél kicsit hangosabban- pont a Szid otthonába megyünk, ARTHUR MEGÖLLEK!!

Na most csak magamnak ásom a gödröt mivelhogy minden létező ember felénk fordul, sajnos nagyon sajnos felismernek és elkezdenek felém özönleni. Erre valaki megfogja és elkezd futva maga után húzni, hátra nézek és látom hogy Arthur még mindig ott áll meglepődött arccal, de aztán elvigyorodik és felém tátogja:

Jössz nekem eggyel! - ezzel elkezdi arrébb vinni a paparazzit.

Még mindig valaki ráncigál maga után de nem látom hogy ki az. Fekete satyek van rajta, és napszemüveg. Aztán hirtelen egy férfi mosdó kellős közepén találom magam felnézek, és az ember már el is ment mielőtt még megköszönhettem volna neki. A wc-ben várok, mikor Arthur végre ír hogy tiszta a terep. Bevallom igazából mindig is meg akartam ismerni Max szülő országát de na akkor is ő Szid meg a hülye hollandokból már elegem van, mondjuk inkább csak a himnuszukból, meg Szidből, de csak akkor amikor nyer...ezt most miért mondtam na mindegy nekem is megártott az a sok whisky. Szóval kimentem épségben felértünk a gépre és elfoglaltuk a helyünk az elsőosztályon.

Arthur: Bocs bátyó de ez volt az egyetlen hely itt elsőosztályon egy random ember mellett, és már nekem se maradt itt hely de most átadom, mert engem talán kevésbé ismernek meg hát Hollandiába megyünk hagyom hogy egyedül kidurcizd magad. Na csá érezd jól magad!

Arthur gondolat: igazából ez mind meg volt beszélve egy bizonyos ember kérésére, mert amúgy Afrikába mentünk volna. Na mindegy remélem örül majd és nem lesz végig idegzsába a sok holland zászlótól.

Leclerc szemszöge:
Leültem a helyemre az ablak melle, aztan valaki elkezdett ,, köhögni" mellettem odanéztem és ő volt az aki elrángatott a helyszínről.

Leclerc: Köszönöm hogy az előbb segítettél nekem, mégegyszer köszönöm!- mosolyogtam rá.

Max: ohm szivesen, íze azaz én helyem.

Leclerc: upsz bocsi , most látom más neve van ide kiírva.

Csak az a baj most realizáltam mi is van arra a névtáblára írva nagybetűkkel: MAX VERSTAPPEN. Na baszki ezt nagyon megszívtam..- komorodtam el.

Erre ő leveszi a sapkáját és a napszemüveget, aztán rámvigyorog. Úgy lekaparnám azt a hülye vigyort az arcáról, utálom hogy mindig ilyen kínos helyzetekbe hoz. Leül mellém:

Max: Sziaa, látom érdekel Hollandia-vigyorog még mindig önelégülten.

Leclerc: Haha nagyon nem- röhögtem ironikusan- az öcsém szervezett nekem meglepetés holidayt, de amúgy semmi kedvem nincs meglátogatni egy lajhár országát, főleg hogy az a lajhár te vagy-mutatok rá.

Max: Maradhatsz belül, ha gondolod.

Leclerc: Nem , cseréljünk!

Max: nekem okés csak neked akartam szívességet hogy egy lajhár -mutat magára- székére nem akarsz ülni amit már bemocskolt.

Leclerc: Jó, maradok, kösz..

Max: Na tud itt valaki illedelmes is lenni.

Az út további nagy részében az ablakon bámultam ki mert véletlenül sem akartam felé nézni.

Max: Na nem vagyok fertőző nem kell ennyire tavolsagtartónak lenni!

Leclerc: De nagyon is az vagy.

Max: így hálálod másnak is aki megment,mert akkor nem szerethetnek sokan.-hajol hozzám közelebb.

Leclerc: Képzeld csak veled vagyok ilyen kedves, mert csak te vagy ekkora tahó hogy ezt megérdemled, de amúgy már megköszöntem, ha figyelnél..

Max: Figyelek és figyeltem minden szavadra, bárcsak megint olyan cuki lennél velem mint azon az estén a kórházban, de ne érts félre ez a durci hörcsög pofi is nagyon tetszik.- cirogatta meg az arcom- De azért az a mosoly mindent vitt.- erre a kezét rátette az enyémre, én meg mozdulni sem mertem annyira zavarba voltam.

Az út hátralévő részében aludtam, mivel sikerült elalukálnom, pedig nem nagyon akartam.