Falling into your smile

Birthday

- Na gyere együk meg a normál tortádat!- mondtam mire mindenki megindult szerintem csak erre vártak.

- Van még egy?

- Ja igen ez csak a pofikádba volt- kuncogtam.

(a tortát hogy hogy nézett ki berakom a rész hátterének)

Meggyújottuk a gyertyákat.

- Fújd el és kívánj valamit- mondtuk egyszerre Yukival.

Gyorsan elfújta és miközben fújta elmosolyodott, aztán rám nézett. Emiatt kicsit értetlenül álltam ott de aztán visszamosolyogtan. Nagyon jó volt a buli sokat beszélgettünk aztán lassan elkezdtek elmenni az emberek, a végére már csak én maradtam, tipikusan mindenki elment a confetti és a torta maradványok eltakarítása előtt szóval ez a feladat is rám várt. Gyorsan kész lettem mindennel aztán Max fele fordultam és köszöntem volna el, de ez történt:

- Hova hova?

- Hát haza- mondtam értetlenkedve.

- Nem akarod hogy teljesüljön a kívánságom?-kérdezte.

- De?- mondtam bizonytalanul.

- Hát azaz az volt hogy ma itt alszol velem Charliee!

- Mii?

- Azt akarod hogy szomorú legyek a szülinapomon?- zsarolt.

- Jól van maradok- adtam be a derekam- de ruhám sincs!

- Adok neked.

- Oksa.

Először én mentem el zuhanyozni, utána meg Max. Míg ő zuhanyzott én készülődtem alváshoz, az éjjeliszekrényre akartam rakni a fülesem, de kiesett a kezemből és bement az ágy alá. Lehajoltam hogy felvegyem, épp álltam fel mikor Max beállt mögém és a derekamra fogott.

- Azt hiszed nem fogom észrevenni a szívásod- kuncogta a fülembe- ügyes húzás volt, gondolom ez a múltkoriért volt- simitott rá oda ahol ő jelölt meg engem- még szépen látszik!

- A-aha- álltam lefagyva- na menjünk aludni.

Ezután megint úgy tett mintha nem történt volna semmi. Befeküdtünk az ágyba tisztességes távolságba egymástól. Engem gyorsan elnyomott az álom, szóval nem éreztem hogy közelebb jön és megölel hátulról.

Max szemszöge:

Reggel mikor felkeltem az ágyban rajtam kívül nem volt senki sem. Aztán emiatt hirtelen nagyon szomorú lettem, mert azt hittem csak így itt hagyott Charles, viszont amikor kiértem a konyhába a finom illatok megcsapták az orrom. Charles épp valami reggelit csinált nekem háttal, óvatosan úgy hogy ne hallja odaosontam mögé és hátulról megöleltem.

- Jól aludtál- kérdeztem tőle a reggeli rekedtes hangomon.

- Ahaa- mondta boldogan.

- Akkor jó is mert én a legjobban aludtam, mert ott voltál velem- pusziltam meg a nyakát, ami miatt eléggé zavarba jött- na azért ne égesd oda- mondtam mosolyogva.

- Örülök hogy jól aludtál de most hagyjál légyszi mert tényleg odaég!

- Oksi én várok az igazi reggelimre- kacsintottam rá.

- heh??

- hát tudod nekem nem elég az a reggeli amit csinálsz, nekem csak úgy teljes ha te is a reggelim része vagy...

- hát te nem vagy komplett.

Miután megreggeliztünk, sajnos én nem eléggé, mert a fő része a reggelimnek nem díjazta szóval utána elmentünk be a városba az én kérésemre, mert hát mégiscsak én vagyok a szülinapos. Úgy döntöttem hogy most fagyizni akarok szóval elmentünk valami jó fagyizóba, ott tök jókat beszélgettünk.

- Képzeld Szid valószínűleg ha összejön nyitok majd egy fagyizot Olaszországban- mondta csillogó szemekkel.

- Remélem sikerül majd, és esetleg majd ingyen is adhatnál majd😁

- Oksa te leszel a fő kóstolóm!

- Na mivan az előbb még nem akartad, hogy megkóstoljalak.

- N-Nem úgy ertettem!

Fagyizás után sétálgattunk a városban megmutatta a számára fontos helyeket, aminek nagyon örültem mert végre valami kicsit mutat nekem az életéből. Estére visszatértünk a szállásomra, mivel holnap kezdődnek már a szabadedzések.

- Na akkor én megyek most nem akarok zavarni holnap úgyis nagyon kell koncentrálnunk.

- Nee menj még maradj itt nem zavarsz és látom rajtad hogy nem minden okés- mondtam neki kicsit mérgesen- te sose zavarsz- tettem hozzá.

- Miért ismersz már ennyire- kezdett el sírni, gyorsan odafutottam hozzá és megöleltem.

- Semmi baj, nyugi Charles itt vagyok..mi a baj nekem nyugodtan elmondhatod- kérdeztem aggódva, bár sejtem mi a probléma. Nem tudott válaszolni, mert még jobban elkezdtedd sírni. Már 3 perce folyamatosan sír én meg csak simogatom a hátát mert fogalmam sincs hogy tudnék most segíteni neki.

- N-nagyon fé-élek hogy elrontom megint- szólalt meg hirtelen- nagyon akarok bizonyítani apának..- miután kimondta az apa szót megint elkezdett patakokban folyni a könnye.

- Nyugi Charles minden nagyon jó lesz te egy remek pilóta vagy mindig azon megy el hogy stresszelsz nem kell nagyon jó leszel es mindenkinél jobb leszel érted???

- D- dede te is ott leszel és te sokkal jobb vagy nálam, biztos megint te nyered , mindegy már beletörődtem hogy mindig csak második vagyok.

- Butus, hol van az a Charles akit én ismerek a legnagyobb riválisom aki vissza akar mindig vágni hm??

- Olyan már rég nincsen..

- De tudom hogy van csak hinned kell itt- mutattam a szívére.

- Itt?- kérdezte és rátette a kezét a kezemre.

- Igen ott- mosolyogtam rá.

- Köszönöm, hogy itt voltál megint- mosolygott rám szomorúan, aztán gyorsan ajkon puszilt, és szorosan megölelt- és remélem hogy mindig mellettem leszel- tette hozzá nagyon halkan amit én már nem hallottam, mert váratlanul értek ezek az esemény sorozatok. Miután már többé kevésbé megnyugodott elküldtem zuhanyozni, én meg addig csináltam neki egy nagy bögre vanília fagyis forrócsokit ami az én specialitásom, amit csak így hívok: make you happy.
Miután kijött elszürcsölgette mellettem a forrócsokit és készültünk alváshoz, mivel tudtam hogy a cukim ilyen állapotban nem szeret és nem is jó neki egyedül lenni ezért úgy feküdtünk be az ágyba hogy a kis buksija a mellkasomnál van és úgy ölelem át. Meglepően gyorsan elaludt, még néztem a gyönyörű arcát a holdfényben aztán én is beálmosodtam.

- Jó éjt Charlie, holnap meg azután nagyon jó leszel ne aggódj- pusziltam homlokon.

Egy ideig még gondolkoztam holnap mikor is adjam oda az ajándékát amit terveztem neki ma, csak a gondolat menetem felénél a szempilláim felmondták a szolgálatot és magával ragadott az álmok világa.