Falling into your smile

16. rész

- Jól hallottam Charlie? Bajnok?

- Igen, ez hosszú és nem akarok ma szomorú lenni!- jelentette ki határozottan.

- Miért?

- Apa.- csak ennyit mondott és már tudtam is, hogy elbasztam.

- Bocsánat, nem akartam..- szabadkoztam.

- Nem baj- mondta, de tudtam hogy nincs így- na ne vágj nekem itt ilyen savanyú arcot, ha kiakarsz engesztelni, vigyél el egy randira- jelentette ki mosolyogva.

- Deal.

Szóval az útirányunk Lando crab hobby place: golfpálya. Nem meglepő módon találkoztunk Landoval is ott. De akikkel láttuk az még inkább meglepp minket. Oscar, Anna és Réka. A jelenet pedig a következő volt Anna és Réka kapkodva szedték elő a telefonjukat, hogy lefotózzák Landoékat akik épp csókolóztak?!?!! De gyorsan el is váltak, és mindketten olyan pirosba mentek át mint az én Charliem szokott. Oscar kiszúrt minket, látszott rajta a megkönnyebbülés. De mielőtt ideért volna Anna és Réka gyorsabb volt, rohantak hozzánk.

- Sziasztok- mondta nem is inkább kiáltotta Réka.

- Csináltunk nektek karkötőket- mosolygott rám Anna.

Komolyan szerintem ezek ketten kész nyomozók, mert hogy matchingelős Charlies és Maxiees karkötőt csinált Anna.

- Na t-ti ezt így hogy??- ült ki az őszinte döbbenet az arcomra. Charles a csodálkozástól megszólalni sem tudott.

- Hát az úgy volt...- kezdte Anna, de Réka közbe vágott.

- Mi már az elején shippeltünk titeket és hát így!

- Ahaa- mondtam de örömmel elfogadtam a kis ajándékuk.

Nekem Maxiees volt több kék gyönggyel, volt benne piros is Charles miatt. Neki is ugyanez csak Charlieval, és több piros gyönggyel. És még mágnesesek is voltak amivel össze is tudtuk akár kapcsolni.

- Kösziii ti vagytok a legjobbak! - ölelte meg őket Charles, mosolyogva.

Utána felém fordult és lopott egy apró csókot. Miután elváltam tőle sokat tudó mosollyal fordultam barátomhoz Landohoz, akik Oscarral időközben ideértek.

- Na gyere Lando beszélni valónk van- karoltam át a vállát, ő pedig kínosan nevetett, mert rájött, hogy láttam mindent amit kellett.

Addig mi elmentünk Oscar ott maradt Charlessal. Biztos ellátta fontos tanácsokkal amit én is terveztem Landoval.

- Na mesélj te hős szerelmes- nevettem.

- Az-az csak véletlen volt- hadarta.

- Semmi sem véletlen!- húztam fel az egyik szemöldököm- Na akkor mi volt?

- Véletlen megbotlottam a golfütők tartójában és nekiestem pont a szájának..

- Nem megmondtam hogy semmi sincs véletlen?

- De jóooo, igen lehet kicsit direkt volt, de a francba is már szeretem!

- Ugye sokkal jobb hogy beismered!

- ja, kösz tesó- nyújtotta ki a kezét hogy megcsináljuk a közös pacsinkat.

- Menj szerezd meg a saját kincsed, az enyém már megvan!- néztem Charles mosolygva.

Landoék elmentek ezután, remélem sikerül neki, de biztos fog látom Oscar szemében hogy viszont szereti csak mindkettő vak..! Rékáék is elmentek, mert lassan indul a repülőjük Magyarországra. Mivel nekünk fontosabbak voltak a barátaink ezért elszaladt az időnk szóval mi is elindultunk, mert még virágot szeretnék venni a szerelmemnek.

Kézen fogva sétáltunk Charles otthonához, ő még nem sejtett semmit a kis ajándékomból. A virágárussal már előre le volt beszélve a rendelés ami a boltban a 3 legszebb vörös rózsa szál volt, magam választottam ki. Most kérdezhezed hogyan vagy mikor! Erre a válaszom 1 Max Verstappennek hívnak😎 2 bármit meg tudok csinálni az én Charliemért. ( amúgy videóchatben beszéltem az árussal reggelinél).

Mikor megérkeztünk a virágoshoz Charles elég furán nézett rám. Ezért gyorsan berögtönöztem valamit, hogy meglepi legyen neki.

- Miért álltunk meg pont itt?

- Nem szeretnék üres kézzel menni anyudhoz! - mondtam félve attól, hogy rájön, hogy füllentettem.

- Nem mész üres kézzel viszel engem- utalt az összekulcsolt kezeinkre- de okés amúgy anya kedvenc virága a halvány kék bazsarózsa.

- Kösz mindjárt jövök- mondtam.

Igazából jól jött hogy hazudnom kellett, mert így tényleg viszek anyukájának valamit és nem lesz kínos magamnak, mert biztos zavarna, ha nem vinnék semmit.

Elvettem a pultról Charliem rózsáit, anyukájának pedig vettem egy bazsarózsásás csokrot.

Ahogy mentem ki a Charlesnak szánt virágokat a hátam mögé rejtettem.

- Indulhatunk- mondtam, ő próbálta megfogni a kezem, de elhúztam ugye mert benne volt a virág.

- Miért nem fogod meg a kezem- kezdett durcizni.

- Ezért- karoltam át a vállát a virággal a kezemben.

- E-ez nekem???- kérdezte boldogan

- Akkor ha kapok cserébe valamit!- kicsit csalódott lett- Csak vicceltem, a tied hát!

- Köszii- mosolyogva elvette a virágot és gyorsan szájon puszilt- ezt kapod cserébe, tetszik?

- Hogyne tetszene! Tökéletes!