Falling into your smile

Miért?

ÚRISTEN mi történt ezzzzz miiiiiii? Hát igen kicsit meglepődtem, de-de mégis olyan jó volt, de miért pont ő és miért nyugodtam meg ilyen hamar a jelenlétében! Komolyan Charles ő az ellenséged! Ezután próbáltam nem rá gondolni csak hát nem nagyon sikerült, szóval mikor másnap lementem reggelizni úgy néztem ki mint egy zombi mivel hogy nem tudtam aludni mert mindig rágondoltam és mikor végre elaludtam vele álmodtam , ettől nem tudtam nagyon aludni , szóval ja egy mosott szar vagyok jelen pillanatban. És nyilván megint mellette terítettek nekem. Kellemes volt főleg hogy úgy viselkedett ahogy előtte, mintha nem történt volna semmi sem. Elkezdtünk enni amikor a tojás pont az ő felén volt úgy hogy nem értem el, de nem akartam hozzászólni sem mert reggel elhatároztam hogy én is úgy csinálok mintha nem történt volna semmi sem. Eddig még egész jók vagyunk. Mialatt ezt végig gondoltam a tojást bámultam elég feltűnően, mikor észbe kaptam már Max gyorsabb volt és odaadta a tojásokat, de úgy hogy a tőle messzebb lévő oldalamra rakta a tojást szóval pont hozzáfért a fülemhez.

Max: Nem kell amúgy kerülgetni tudom hogy érzel, nem véletlenül viszonoztad tegnap a csókom! Ha meggondolnád magad és nem az agyadra hallgatsz hanem rám és a szívedre akkor várlak!

Felállt az asztaltól és elindult a dolgára, viszont hirtelen visszafordult:

- A mai napon ahogy megbeszéltük Arthur akkor elmegyünk síelni repülővel Olaszba

- HOgy miii? Elmegyünk innen Olaszba síelni akkor minek jöttünk el Hollandiába??? Arthur??-akadtam ki. Arthur nem tudott megszólalni a röhögéstől így Max válaszolt.

- Nyugodj le Charlie minden rendben lesz legalább tudunk versengeni, de ebbe is biztos én nyerek...

- Elfogadom a kihívást Szid, de csak hogy tudd otthon én vagyok a sí bajnok szóval készülj fel lúzerkém hogy ebbe biztos legyőzlek..

- Hiszem ha látom!

Mindenki elvonult a szobájába bepakolni a síeléshez, épp a kocsiba pakoltuk be a cuccaink amikor Arthurnak megcsörrent a telefonja. Oli hívta az egyik haverja, hogy nem tudnának elmenni egyet gokartozni és mivel a legjobb haverok talán kicsit többek ezért nem mondott nemet. És én is mondtam neki hogy nyugodtan menjen amíg nem realizáltam valamit:

- Max bocs mégsem tudok veletek menni Olival megyek programra, te vigyázz Charlesra ha valami baja lesz én heréllek ki!

- Hallod öcsi te vagy a fiatalabb ne kezelj már úgy mint egy lányt!- szidtam az öcsém.

- Jó bocs na császtok!

- Sziaa- mondtuk egyszerre Sziddel. Na hát most fogta fel teljesen az agysejtem , hogy kettesben fogok elmenni síelni egy roppant idegtépő emberrel... hát ezt jól megszívtam.

Természetesen Max egyik Redbullos magángépével mentünk, az út eleje egész jól ment, de miután megunta a sakkot Szid hát mert mindig kikapott ezért fogalmam se volt mit fogunk csinálni, és bekövetkezett a kínos csend.
Aztán végre megtörte a csendet:

- De komolyan amúgy miért is utáljuk egymást Charlesom?

- 1 nem vagyok a Charlesod 2 azért mert hülye a fejed és irritálsz meg mindig nyersz előttem és és és...- nem tudtam befejezni, mert felállt mosolyogva felhúzott a székből és megölelt:

- Szeretem amikor durci vagy akkor hihetetlenül aranyos vagy- ezzel kicsit eltolt magától hogy a szemembe tudjon nézni , viszont ennek cseppet sem örültem mert olyan jó volt a mellkasához bújni. Felemelte a fejem és mélyen a szemembe nézett aztán közeledett felém, én is nagyon szerettem volna közben meg nem is, de a testem megindult felé.

Lágyan összeértek az ajkaink és körülöttünk megszűnt a világ csak ő meg én voltunk, aztán vége lett sajnos mert hát egyikünk se kapott levegőt, na és ez volt a pillanat amikor ütött a felismerés hogy csókolóztam VELE már megint.

Fogtam magam és berohantam a wc-be, bezártam magam ami nem volt a legjobb ötlet ugye a klausztrofóbiám miatt, de azt is elviselem csak ne kelljen most egy légtérben lennie velem. Szorosan futott utánam , de pont bezártam előtte az ajtót. Mindketten leültünk és az ajtónak dőltünk.

10 perc után megszólalt:

-Komolyan egyszerűen miért nem tudod elfogadni az érzéseid én ezt nem értem érzem hogy te is érzed amit én, nem hiszem el hogy mindig el kell futnod, kicsit olyan mint hogyha a saját érzéseidet ki akarnad zárni.- legbelül nagyon akartam válaszolni, de tudtam hogy akkor utána összetörnék apám halála óta minden érzést próbálok kizárni, de aztán jött ő és hihetetlenül nehéz ennek ellenállni mert igen egy kicsit vonzódok hozzá talán.

-...-vegül nem válaszoltam hanem csendben próbáltam visszafogni a pánikrohamom, kevés sikerrel.

- Tudom hogy nem bírod sokáig szóval légyszi gyere ki hozzám ígérem nem csinálok semmit nem beszélek hozzád, csak gyere ki!

-...

Max szemszöge:

Eltelt még 3 perc és még mindig nem jött ki.

-Légyszi gyere ki ha kijössz egyből visszaviszünk haza, nem kell itt maradnod semmi csak gyere ki hogy lássam jól vagy e-modtam neki aggódva.

-...-de erre se kaptam semmi választ , még várok pár percet és ha semmi jel nincs akkor betöröm az ajtót.
Mivel továbbra se történt semmi ezért hátráltam és betörtem az ajtót és ami fogadott az egy eszméletlen Charles volt.

Köszönöm hogy ilyen sokan olvassátok a könyvem!
Ezért is hoztam előbb a következő részt!
❤️