15.rész

81 3 0
                                    

Max szemszöge:

Reggel felhők között éreztem magam mikor felébredtem, rég aludtam ilyen jól. Főleg hogy mellettem egy szuszogó Charles feküdt, tudtam volna őt nézni még elég sokáig, de a hasam közbe szólt. Lementem reggelizni és elhatároztam, hogy viszek Charlienak is, megérdemli a tegnap után.

Charles szemszöge:

Furcsán keltem föl, kezdjük ott először nem is tudtam, hogy hol vagyok, de leesett, hogy mi volt tegnap este és hát enyhén vörös lett a fejem, másodszor nem találtam magam mellett az én szerelmemet. El akartam menni megmosni az arcomat, hogy kicsit alábbhagyjon pirossága, de hirtelen benyilalt a fájdalom a derekamnál, szóval maradtam úgy ahogy voltam és könyörögtem hogy jöjjön már vissza Max. Nem vártam sokat max 4 percet és meg is jött az emlegetett. ÉS hozott nekem reggelit, de aranyos.

Max: - Oh látom felébredtél Charlie, jó reggelt remélem jól aludtál!- mosolygott rám és lerakta az ágyra a reggelim.

Charles: - Soha jobban, csak hát van egy bökkenő nagyon de nagyon fáj a derekam és még wc-re sem tudtam elmenni- panaszkodtam.

Max: - Na gyere segítek- azzal megfogott az ölébe és elvitt a wc-hez, kiment megvárta míg elvégzem a dolgom, utána megint az ölébe vett és úgy mentünk vissza az ágyához.

Elkezdtem a reggelim. Türelemesen megvárta amíg végzek az utolsó pár falattal, közben csinált valamit a gépén.
Max: - Leviszem a tányért mindjárt jövök addig csak pihenj!

Charles: - oké?- nagyon fura ez most nekem, nagyon rég volt hogy valaki ennyire törődött volna velem, de nagyon jó érzés.

Visszajött pár rágcsával, és hozta a kedvencem is tortilla chips finom csípős és sajtos szósszal.

Charles: - TORTILLA de rég ettem a kedvencem!!!- örültem meg a chipsnek mint valami öt éves.

Max: - Tudom cuki- puszilta meg a homlokom.

Mint kiderült filmet fogunk nézni, ő választotta azt mondta, hogy ez a kedvenc filmje.

Charles: - Mi a címe a filmnek?- kérdeztem érdeklődve.

Max: - Felhőatlasz.

Charles: - De jó neve van, kíváncsi vagyok!- azzal megfogtam magam, a két lába közé ültem és a háttammal neki dőltem a mellkasának, aminek nagyon örült.

Max: - Nagyon bújós vagy ez tetszik!

Charles: - Hát lehet de nagyon megnyugtat az illatod- pusziltam szájon, amit utána egy érzelmesebb csókba mélyített.

A film nekem nagyon tetszett, megérdemel egy helyet az én Top 5-ömbe egy stabil második helyet. A film után még fetrengtünk, egyikünk sem akart sehova menni. Beszélgettünk sok mindenről, mikor eszembe jutott valami vagy inkább valaki akit be szeretnék mutatni Maxnek minél előbb. Bár félve kérdeztem meg mert kicsit úgy gondoltam ez korai.

Charles: - Nem lenne kedved ma eljönni hozzánk és beszélni anyával, tudod így rólunk- mutattam először rá aztán magamra.

Max: - Örömmel, már úgyis kíváncsi vagyok ki hozta világra ezt a csodát- puszilt meg, én meg nem kicsit elpirultam.

Max: - Többet fogok bókolni neked, mert amikor zavarban vagy akkor megzabálnálak olyan aranyos vagy!- na hát igen erre ki NEM vörösödött volna el még jobban, örültem hogy meg akarja ismerni anyát és nem utasította vissza.

Eközben Max fejében: Ugye elfog fogadni minket, engem az anyukája, ÚRISTEN nagyon izgulok! És mi van ha nem? nekem végem van! És ha nem bírja a melegeket??? Jajjjj!

Charles: - Max max- legyeztem a kezem az arca előtt, mert elbambult- figyelsz te rám?

Max: - Mi-mi ja igen bocsi mit mondtál elbambultam!

Charles: - Hogy jó ha 5re megyünk anyához?

Max: - Mi aha persze!- mosolygott rám.

Max fejében:
Mii ne az már csak 5 óra neeeee!

Charles: - Minden rendben Maxie?- fordítottam a fejét felém hogy a szemembe nézzen.

Max: - Izgulok kicsit anyud miatt!

Charles: - Nem kell Maxiee, anya tökre fog szeretni első adandó alkalommal úgy fog kezelni mintha te is a fia lennél!

Max: - Huh oké igyekszem!- látszott rajta hogy egy hatalmas kő gurul le a mellkasáról.

Mivel még van időnk eldöntöttük hogy elmegyünk sétálni a partra.

Már sétálhattunk úgy fél órája, amikor Charlesnak csörögni kezdett a telefonja.

Anyukája hívta:

- Szia anya!

-Szia Charles- érződött anyukája szeretete a fia felé, amikor kiejtette a nevét- tudnátok kincsem kicsit később jönni, még van pár fontos dolgom, de azt hittem végzek majd ötre...- hallatszott a hangján, hogy röstelli magát e miatt.

- Nem baj anya, nyugodtan fejezd be! Elleszünk, nem lesz semmi baj, unatkozni nem fogunk, ahogy ismersz engem- kacsintott rám- hányra menjünk?

- Hát szerintem este 9 ha az nem késő nektek!

- Tökéletes anya, ne izgulj!

- Okés csak azt akarom hogy minden jó legyen, ne úgy lásson engem Max mint egy rendetlen anyuka!- nem gondoltam volna hogy ő is izgul mint én.

- Ne csináld ugyanazt mint Maxie- ,,szidta" nevetve édesanyukáját.

- Okés szia, mentem még beszélünk akkor 9kor lesz vacsora! Szia bajnok!- tette le a telefont.

Falling into your smileOnde histórias criam vida. Descubra agora